A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)
II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Tisza István: A Közlekedési Múzeum könyvtárának katalógus-rendszere 153
szakrendjén felépített szakkatalógust épít és használ. Ez a rendszer az ismereteket tíz főosztályba sorolja, és az egyes főosztályokat számokkal jelöli: általános művek 0 filozófia 1 teológia 2 (jelenleg betöltetlen) 4 természettudományok 5 alkalmazott tudományok 6 művészetek, sport 7 nyelv- és irodalomtudományok 8 földrajz és történelem 9 A fenti főosztályok tizedes rendszerű számjelzetek alkalmazásával szisztematikusan további osztályokra, alosztályokra és csoportokra bonthatók, s ezzel a rendszerrel, valamint az egyes jelzet-csoportok szabvány adta kombinációival részletező fogalmi meghatározásokat és fogalomkapcsolatokat is kifejezhetünk. A minden szükséges adattal ellátott katalóguscédulákat — ellenőrzés után — beoszthatjuk a megfelelő katalógusokba. Minden katalógustípusnak sajátos rendszere van, amit a beosztásnál szigorúan be kelll tartani annak érdekében, hogy a katalóguscédulák között a későbbiek folyamán az eligazodást eleve biztosítsuk. A katalógusok ugyanis a dokumentumoknak bizonyos kiválasztott ismérvei alapján sorolják fel, csoportosítják és teszik viszszakereshetővé az egyes köteteket. A betűrendes katalógus a dokumentumokat mindig a szerzők — szerző nélküli művek esetében a címek — betűrendjében (címrendszó) sorolja fel. Hazánkban az egységes értelmezés érdekében szabvány határozza meg a betűrendbe sorolás szabályait. Mi is ennek alkalmazásával végezzük betűrendes katalógusaink szerkesztését. 4 A besorolás alapja a rendszó, amit minden cédulán aláhúzással jelölünk meg. Leggyakrabban a szerző vezetékneve a rendszó, bizonyos esetekben azonban a cím első szava. Alapvető szabály, hogy egy szerző műveinek mindig egyazon névalak alatt kell szerepelniük. Mindig a vezetéknév kerül az élre, akármilyen sorrend szerepel a címlapon. Ez különösen idegen nyelvű könyvek esetében kíván figyelmet. Törekvésünk mindig az, hogy a művek szerzőjük neve alá kerüljenek. Ettől csak abban az esetben térünk el, ha nincs a műnek szerzője, vagy túl sok szerzője van. Az, hogy „nincs", nem annyit jelent, hogy nem szerepel a címlapon a szerző neve. Ha lehetséges, a mű más helyéről, vagy bibliográfiákból állapítjuk meg a szerzőt, s neve ilyenkor zárójelben kerül a helyére. Csak akkor kerülhet a mű címrendszó alá, ha minden kutatás eredménytelen a szerző megállapítását illetően. Címleírás szempontjából szerzőségen mindig a valóságos alkotómunkát értjük. Adattárak, antológiák, gyűjtemények esetében a gyűjtő és összeállító munka olyan részletekbe menő, hogy katalógusaink szerzői tevékenységnek minősítik. Ugyanígy szerzőként kezeljük a táblázatok, útmutatók, tanfolyami jegyzetek összeállítóit is. Ha két vagy három szerző közös műve egy könyv, akkor mindegyiket szerzőnek tekintjük, és a címleírást minden egyes név alatt beosztjuk a katalógusba. Ha három szerzőnél több írta a művet, akkor ez a címe alatt kerül nyilvántartásra, de cédulát helyezünk el az első két szerző nevénél is. Különleges — bár gyakori — esete a szerzőségnek a „testületi szerző 9 . A testüle4 MNOSZ 3401. szabvány: A betűrendbe sorolás szabályai. 155
