A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Tisza István: A Közlekedési Múzeum könyvtárának katalógus-rendszere 153

A könyvtár katalógusai többnyire cédulakatalógusok. A cédulakatalógusok előnye, hogy a különálló cédulák közé bármikor közbe lehet osztani újabb cédulákat, s így a katalógus tetszés szerint bővíthető anélkül, hogy a cédulák adott rendje megbomlana. A cédulakatalógusokhoz a szabványszerű,

2 7,5 x 12,5 cm méretű katalóguskartonokat használja a Múzeum könyvtára is. Az egyes cédulák egy-egy dokumentumnak az azonosításához szükséges leglényegesebb adatait közlik. így megtalálhatjuk rajtuk: — a dokumentum raktári jelzetét, — a dokumentumra vonatkozó alapvető adatokat, azaz magát az ún. címleírást, — a szakjelzetet. A raktári jelzet katalóguscéduláinkon a bal felső sarokban található. A múzeum könyvtárának katalógusaiban a raktári jelzet betű és szám kombinációjából áll. A betűjel a gyűjtemény egyes csoportjait jelzi, a számsor a numerus currens rendszerű raktári rendben a műnek a raktári helyét jelöli. A raktári jelzet megadásával lehet a kívánt művet a raktárból kikérni. Könyvtárunkban jelenleg az alábbi jelzettípusok használatosak: a:l—•... 24 cm-nél kisebb könyvek b:l —... 24—28 cm nagyságú könyvek c: 1 —... 28 cm fölötti könyvek M :1 —... Menetrendi külön-gyűjtemény U:l—... Utasítások és szabályzatok külön-gyűjteménye Üj:l —... Üzletjelentések külön-gyűjteménye. A címleírás a dokumentum azonosításához és a műről való tájékoztatáshoz szükséges legfontosabb adatok rögzítése. A katalóguscédulán levő címleírás lényegében a címlapot helyettesíti, és a dokumentumról a legszükségesebb tudnivalókat közli az olvasóval. Ezeket elsősorban a feldolgozott dokumentumból, sokszor azonban csak idegen forrásokból tudja megállapítani a könyvtáros (ha. ti. a szükséges adat a könyvbe nincsen belenyomtatva). Az adatszerzés legfőbb forrása mindig a mű belső címlapja. Azokat az adatokat, amelyeket nem a címlapról állapítottunk meg, zárójelek között tüntetjük fel a címleírásban. A címleírás rendje — az egységesség érdekében — szigorúan szabályozott.

3 Az egyes elemek mindig ugyanabban a sorrendben következnek, s így megkönnyítik a keresést: 1. a szerző vagy szerzők neve, 2. a dokumentum címe, 3. a cím tartozékai (alcím; a mű eredeti címe, ha fordításról van szó; a mű létrejöttében közreműködő személyek: szerkesztő, fordító, illusztrátor stb.; előszó, utószó szerzője; kiadás jelzése; függelékek stb.), 4. a megjelenési adatok (kiadás helye, éve, kiadó), 5. a terjedelemre vonatkozó adatok (lapszám, méret, mellékletek), 6. a keretmegjelölés (sorozatcím, különnyomat esetén a lap címe), 7. megjegyzések, 8. magyarázó jegyzet (annotáció). A szakjelzet a mű tartalmi jegyeire utal, s a szakkatalógusban való beosztását teszi lehetővé. Könyvtárunk jelenleg az Egyetemes Tizedes Osztályozás — röviden ETO — 2 MNOSZ 3406. szabvány. 3 MNOSZ 3424. szabvány: Könyvtári címleírási szabályok. 154