A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Bálint Sándor: Pirostaxi — Kéktaxi 265

6. ábra. W39-től korszerű taxik jelentek meg a forgalomban; a magántaxisok közül néhányan a Mercedes típusát válasznyú személyautók taxiforgalomba állítását. Ennek nyomán a kéktaxisok régi autóikat új Benzekre, Opelokra, Fiatokra és Wandererekre cserélték. 1939. július 3-án a taxisok tisztújító közgyűlést tartottak. Elnöknek változatlanul Vörös Józsefet választották meg, ügyvezető alelnöknek Komlósi Gézát és alelnöknek Zsidó (Tallóczy) Imrét, tekintve, hogy alapszabályukat módosították és a következőkben az elnökség három főből állt (addig négyből: az elnökből és a három alelnökből). Ezen a közgyűlésen Vörös József bejelentette, hogy az Autótaxifuvarozók Szövetkezetét új alapokra helyezték: sikerült az Iparosok Országos Központi Szövetkezetével (IOKSZ) a kapcsolatot kiépíteni, amely hajlandónak mutatkozott a taxisok új szövetkezetét pénzügyileg támogatni. Az iparosok nagy érdeklődéssel figyelték Vörös szavait, de amikor látták, hogy a több mint egy évtizedes viták után valóban megnyílt a közös gazdálkodásra, taxizásra a lehetőség ismét elbizonytalanodtak: haboztak önállóságukat feladni. Néhányan úgy vélték) a szövetkezés már nem időszerű, mert a gazdasági élet fellendülésével egyre kifizetődőbb a taxizás, most már egyedül is jól boldogultak. Az 1939. augusztus 1-én tartott szövetkezeti közgyűlésen megalakult az „Autótaxifuvarozók Szövetkezete mint az Iparosok Országos Központi Szövetkezet tagja". 42 Akik ebbe az alakulatba beléptek, azoknak csak az engedélyüket kellett 42 Cg Társascégek Jegyzéke 172A, 9L. 309