A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Dr. Medveczki Ágnes: A budapesti földalatti vasút lejáró csarnokai 237

látok építése párhuzamosan folyt az egyes állomásoknál. A munkanaplót 1925 július 14-ig vezették, de ekkor még nem fejezték be az átépítést. A Deák téri lejárócsarnokot bontották le legkésőbb, 1924-25-ben adták meg rá a hatóságok az engedélyt. Itt is vaskorlátot készítettek a csarnok helyett.

35 Az átépítés befejezéséről a Földalatti Villamos Vasút Rt. 1927. évi üzletjelentésében számoltak be, megállapítva egyben „a födött lejárók teljes megszüntetése és helyettük megfelelő kő-, illetve vaskorlátok alkalmazása nemcsak városszépészeti szempontból, hanem a közforgalom biztonsága szempontjából is nagymértékben előnyösnek bizonyult."

36 Ezzel lezárult a millenniumi földalatti vasút lejáróházikóinak története. A századforduló idején szépnek, hasznosnak ítélt építményeket az ízlés fejlődése és a praktikusságra való törekvés könyörtelenül eltüntette a pesti utcákról, terekről. 35 A Deák téri lejáró átépítésére még egyszer sor került 1956-57-ben, amikor a vasút pályáját is kiegyenesítették ezen a szakaszon. 36 A Földalatti Villamos Vasút Rt. évi jelentése az 1927. évi üzletévéről, 9. p. 248