A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 355 - Az országházi díszhintó (Jordán Károly—Kócziánné Szentpéteri Erzsébet) 425

színvonala alapján feltételezhető, hogy a Kölber Testvérek Kocsigyárának műkö­dése csúcspontján, tehát a 19. század végén készült. (L. erről részletesen Évköny­vünk II. részében „A Kölber-kocsigyár története" c. tanulmányunkban.) Egy, az 1920-as években a gyárról írt tudósítás szerint a hintó 1896-ban készült, s az ára 6500 Ft volt. 1 Legközelebb ismét csak nagy állami ünnepen, IV. Károly koro­názásán használták. A hintó ekkor már állami tulajdonban volt. A Közlekedési Múzeum 1954-ben ajándékozás útján jutott a hintóhoz, amelyet a Parlament tulajdonaként, az épület pincéjében tároltak. Elsőként került feldol­gozásra, leltári száma 11-68.1.1. 2. ábra. A millenniumi felvonulás részlete A hintót méltán illeti meg a „díszhintó" megkülönböztető elnevezés. Tökéletes technikai felépítésével és kivitelével művészileg is igényes díszítés párosul. Főbb jellemzői alapján jelentősen eltér a korabeli csukott hintóktól: erősen ívelő és domborodó kocsiszekrénye ún. C rugókra erősített szíjakon ring, de rugózása mégis az ünnepi felvonulások ritmusához igazodik, bizonyos fokú merevségével. Rendkívül nagyméretű kerekei a vontatás könnyítését, a hintó könnyebb gördü­lését biztosítják, amellett igazodnak a többi rész méreteihez is. A magasra elhelye­zett lábtartóval ellátott hajtóbak külön áll a szekrénytől. Az ülésen gazdagon pa­szományozott takaró van. A hintó hátsó részén a tengely fölött hágcsóval ellátott állózsámolyt (padkát) alakítottak ki a kiszolgáló kísérő személy részére, aki azon állva kísérte a hintót a kocsiszekrény hátfalán levő fogantyúkba kapaszkodva. 1 Sajó Aladár: Érdekességek a Salétrom utcában, Budapesti Hírlap, 1924. május 11. 7-8. p. 426

Next

/
Thumbnails
Contents