A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 355 - A Mohács—Pécsi Vasút személykocsijának restaurálása (Koltai Mariann) 403

Az 1969 májusában megtartott helyszíni szemlén megállapítást nyert, hogy az akkor MÁV X

P 967 pályaszámú, nagyon rossz állapotban levő pályafenntartási lakókocsi muzeológiai szempontból ritka érték. Mire alapoztuk ezt a megállapítást? Az egyik biztos kiinduló pont a kocsi hosszgerendáján megtalált gyári tábla, amelyen ez áll: „Ganz és Társ. Vasútikocsi Gyára Budapesten -1887" A másik, perdöntő tény a kocsiszekrény jellegzetes formája, ami kétségtelenül múltszázadi gyártásra utal. A helyszíni szemlén a kéttengelyű, háromoldalajtós személykocsin a MÁV fenti nyilvántartási számán kívül egyéb utalás arra vonatkozóan nem volt, hogy a kocsi eredetileg a MÁV, vagy más vasúttársaságé volt-e. Miután a MÁV kérésünkre átadta leltárunkba

1 a kocsit, következő lépésként felvetődött az a kérdés, hogy melyik járműjavító üzem vállalja ezt a nem mindennapos, nem megszokott felújítási munkát. Hiszen a muzeológussal együttműködve fel kellett tárni a jármű hovatartozását, jellegét és - nem sok támpontból kiindulva - újjávarázsolni a múlt század nyolcvanas éveinek vasúti kocsiját. A MÁV Szombathelyi Járműjavító Üzem elvállalta ezt a valóban különleges feladatot jelentő munkát, amelynek a várható időigénye sem volt pontosan megállapítható, hiszen, mint említettük, sok ismeretlen tényezőt kellett kideríteni. A még felújításnak nem nevezhető kiinduló lépés az volt, hogy a „kézbe vett" kocsi szekrényfalán a festékréteg óvatos eltávolításával előbukkant az eredeti felirat, amely szerint a cégjele: MPV, vagyis a jármű a Mohács-Pécsi Vasút személykocsija volt és sorozata, pályaszáma: AB 21 önsúlya: 8950 kg tengelytávolsága: 3,57 m osztályjelzése: 2,1,2 A következő feladat most a muzeológusé volt. Eredeti tervdokumentációt kellett keresni, amelynek alapján lehetséges a rekonstrukció kivitelezése. Szerencsére a Múzeum archívuma rendelkezik múltszázadi vasúti kocsirajzokkal, és a fenti adatok birtokában megtaláltuk a mi kocsink újjáépítéséhez szükséges dokumentációt. A tervrajzok alapján bebizonyosodott, hogy a kocsi középső fülkéje I. osztályú, párnázott és elég díszesnek mondható berendezésű, a két szélső II. osztályú fülke pedig bőrhuzatú volt. A kocsi eredetileg fékbódéval is fel volt szerelve, azonban, sajnos, ez már 1969ben is hiányzott róla. Ebben helyezkedett el a fékező, aki ha jelt kapott a mozdonyvezetőtől a tetőn végigfutó fékező zsinór útján, befékezte a kocsit. A futómű és az ütközőszerkezet sem volt eredeti és a belső berendezésből csak egynéhány szép rézveret segített bennünket a többi újjáteremtésében. A Mohács-Pécsi Vasút személykocsijának felújítása közben a kocsi „gazdájára" vonatkozóan is kerestünk adatokat. Sajnos - habár fennmaradtak az üzletjelentések

2 - ezekből nem lehetett megállapítania szóbanforgó kocsi „életútját". Így azt sem, hogy meddig futott az MPV-nél és mikor került a MÁV-hoz. 1 Leltári száma: 22-75. 9.1. 2 L. A Közlekedési Múzeum Évkönyve II. 1972-1973. Bp., Közdok. 1974. Barkóczi Jolán-Tisza István (összeáll.): A közlekedési vállalatok üzleti jelentéseinek katalógusa I. 370. p. 404