A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 355 - A Déli pályaudvar alapköve (Dr. Vaszkó Ákos) 381

A DÉLI PÁLYAUDVAR ALAPKÖVE A 19. században kezdődő magyar vasúttörténet tárgyi emlékei általában az élő üzemek területéről - a használatból való kivonás után - kerültek megőrzésre az üzemekben, hivatalokban, oktatási intézményeknél, esetleg magánosok gyűjteményében. Innen jutottak 1896 óta a Közlekedési Múzeumba, vagy más közgyűjteménybe. Nem jellemző tehát az, ami a régészetben általános, hogy az emlékek a föld alól vagy falakból kerüljenek elő.

1 Még inkább vonatkozik ez az írott vagy nyomtatott forrásokra, amelyeket levéltárak, irattárak, könyvtárak, esetleg magátíosok gyűjteményeiben lehet fellelni. Ezért érdemel különös figyelmet a budai Déli pályaudvar 1974-ben megtalált, okmányokat is tartalmazó alapköve. A lelet megtalálásának körülményei múzeumi szempontból nem a legszerencsésebbek voltak. A MÁV Budapesti Igazgatóságának szóbeli értesítése után, felhívásra Sivó Árpád műszaki ellenőr 1974. július elsején írásban a következőket jelentette az Igazgatóságnak: „F. év februárjában a régi támfal robbantási munkálatai során az alapból szabályos, faragott piszkei vörös furái mészkő került elő. A követ akkoriban megvizsgáltuk, de a támfal szerkezetéhez tartozónak tűnt, nyílást nem találunk rajta. A követ el nem szállítottuk. Az eltelt idő alatt a mészhabarcs kiszáradt és a többszöri átrakástól lepattant. A mészhabarcs alatt Barta Antal kőműves brigádjának dolgozói vették észre a fedőkövet 1974. június hó 27-én. A fedőkövet kivésték, az ónhengert kiemelték és kinyitották, mielőtt az Építésvezetőséget vagy engem értesítettek volna. Mihelyt a leletről tudomást szereztem, magamhoz vettem és Igazgatóhelyettes Elvtárshoz beszállítottam." Telek János igazgatóhelyettes lépett érintkezésbe azután a Közlekedési Múzeum főigazgatójával. Kérésére az ónhengert a helyszínre visszaszállították és a fellelés körülményeit reprodukáló felvételek készültek. Ezután az ónhengert és a dokumentumanyagot a Múzeumba beszállították. A Múzeum munkatársai a helyszínen a lelet további körülményeire vonatkozóan Kosa Attila építésvezetőtől és Barta Antal kőműves brigádvezetőtől a következő információkat kapták: 1 Volt természetesen eddig is kivétel, pl. 1969-ben egy budapesti ház bontásából 1853 évi hengerlési adatú használt sínszálak kerültek elő, ahol másodlagos beépítéssel födémtartókként szolgáltak. Jelenleg a Közlekedési Múzeum gyűjteményében vannak (20-70. 5. 1. lelt. sz.). 381