A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Bálint Sándor: Pirostaxi — Kéktaxi 265

. ra és kiálltak a droszthoz. Ha a szabályok ellen vétettek és feljelentették őket, a fegyelmi bizottság a bejelentést követő héten összeült és megkezdte az ügy kivizsgálását. Ha azonnal meghozták is a döntést, a vétkes taxisok az esetek többségében már a laktanyában voltak, vagy útban a harctérre, miután függelékjüket viszszaadták. Ilyen esetben is ítélkezett a fegyelmi bizottság: az illetőt letiltotta a kocsiról, esetleg a drosztról, szabálysértése függvényében. Az Ipartársulat erről tájékoztatta a rendőrséget - ha a feljelentés onnan jött -, illetve a feljelentő utast. Mire azonban a taxis ismét szabadságot kapott, a letiltás ideje régen lejárt. Annak ellenére, hogy egyre kevesebb kocsi közlekedett, az ellenőrök száma nem csökkent: 1943. szeptember 1-től a tagságnak a havi 5 pengő tagdíjon kívül még 2 pengő ellenőri hozzájárulást kellett fizetnie. 1943 őszén a kéktaxisok közül néhányan propán-bután gáz üzemre szerelték át kocsijukat. A gáz azok számára volt kedvező, akiknek jó állapotban levő gumiabroncsaik voltak; a kopott pneumatikon futó autó tulajdonosának ez az úgyszólván korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló új energiahordozó nem jelentett segítséget. Az Ipartársulat közbenjárására néha sikerült gumihulladékot szerezni, amelyet az engedélyesek rávulkanizáltattak a kopott, kihasadt köpenyekre - azonban az így javított gumik élettartama legfeljebb néhány hétre terjedt. A taxiforgalom korlátozását 1943 karácsonyán is feloldották, azonban sem a szürke-, sem a kéktaxik száma nem emelkedett. A telefonközpontot változatlanul sokan hívták, azonban kocsit már alig tudtak küldeni. Az Ipartársulat választmánya az alapszabálynak megfelelően havonként összeült, azonban konstruktív javaslatok már nem hangzottak el, az üzlet egyre kilátástalanabb lett. Emelkedett a tagdíjjal, illetve a droszt-hozzájárulással elmaradók száma, az idősebb korosztályt is behívták katonának, majd a meginduló bombázások alapjaiban tették lehetetlenné az ipar űzését. A rendeletek viszont egyre nagyobb számban jelentek meg, amelyeket az Ipartársulatnak tudatni kellett a még taxizó engedélyesekkel. Az 1944 tavaszán megjelent rendelet alapján meg kellett szüntetni az Ipartársulatban dolgozó zsidó származású alkalmazottak munkaviszonyát, majd a zsidó származású engedélyeseket kötelezték, hogy június 15-ig engedélyeiket a hatóságnak szolgáltassák be és kocsijukat adják le.

46 A leadott engedélyek közül néhányat új jelentkezők között osztott ki a hatóság. A június 18-án összehívott közgyűlésen a légitámadások okozta drosztkárokat és a gépjármű váll álatokról megjelent újabb rendeletet vitatták meg, amely úgy döntött, hogy az iparengedélyeket engedélyokiratra cseréli fel.

47 Emiatt az alapszabályt is módosítani kellett és a cégszövegből törölték az „ipar" szót; a továbbiakban a Budapesti Géperejű Bérkocsi Társulat címet használták. A társulat körlevelekben szólította fel az iparosságot, hogy a rendeletnek megfelelően iparengedélyüket a szükséges egyéb okmányokkal együtt vigyék be a Városházára, ellenőrzésre és cserére. Október hónapban a polgármester 10 évre szóló engedélyokiratokat adott ki, amelyek 1949. december 31-én jártak le. 46 1540/1944 M. E. sz. rendelet, Budapesti Közlöny, 1944/92. és 66 500/1944 K. K. M. sz. rendelet, Budapesti Közlöny, 1944/116. 47 41 000/1944 K. K. M. sz. rendelet, Budapesti Közlöny, 1944/132, 139. 316