A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Bálint Sándor: Pirostaxi — Kéktaxi 265

Az 1936 őszén tartott rendes közgyűlésen - ahol ismét Vörös Józsefet választották elnöknek, Marton Józsefet ügyvezető alelnöknek, Grünfeld Gyulát, illetve Komlósi Gézát alelnöknek - a tulajdonképpeni fő téma a szövetkezetbe való tömörülés módozatainak megvitatása volt. Az elnökség látta a taxisok problémáit, azonban segíteni alig tudott. Az elszegényedett iparosok adóhátralékba kerültek, kocsijukat lefoglalták, annak ellenére, hogy a „Kúria polgári jogegységi tanácsának 89. számú döntvénye értelmében a gépjármű (taxi) a végrehajtás alól kivett eszköz közé tartozik"fi

1 Az Ipartársulat ügyésze felhívta az iparosok figyelmét, ha valamelyikük kocsiját lefoglalták, 15 napon belül jelentse be a társulatban, mert különben segíteni nem tudnak, s autójukat elárverezik. Az elnökség Endrényi ügyész vezetésével számos engedélyes kocsiját mentette meg. A hatóság az engedélyek kiadásakor elrendelte az egyensapka viselését. Később, aki anyagilag bírta, bundát is beszerzett, amelyet a volán mellett ülő használt; olykor az engedélyes felváltva használta az alkalmazott gépkocsivezetőjével. Később az Ipartársulat közbenjárására a taxisok nem vásárolták, hanem bérelték a bundát a Szűcs és Szőrmeárugyár-(Tsuk)-tó\; ősszel átvették, tavasszal visszaadták őket.

38 Az egyre jobban mutatkozó gazdasági különbség felfokozta az ellentétet az iparosok között, de romlott a gazda-sofőr viszony is. A rossz kocsival rendelkező iparos sofőrt sem kapott, és ha mégis, abban nem volt köszönet. Egyre több munkája akadt a fegyelmi bizottságnak (okok: a napi bevétel elsikkasztása, gorombaság, ittasság stb.). A kocsiról eltiltott sofőr helyett nem biztos, hogy kaptak újabbat, ezért sok esetben az idős elszegényedett iparos kénytelen volt a visszaéléseket is eltűrni, mert ellenkező esetben minden jövedelmétől elesett (ezek az idős emberek rendszerint már nem vezettek). A módosabb taxisok rossz néven vették, hogy társaik szemet hunynak bizonyos szabálytalanságok fölött, mert a kéktaxisok hitelét látták ezáltal is csökkenteni. Az ellentmondások az elnökség ellen hangolták a tagság egy részét, akik úgy vélték, hogy minden hiba forrása a vezetőségben keresendő. Néhányan Vörös és társai lemondását követelték. Az elnökség nyílt levélben fordult a tagsághoz, amelyben többek között ezt írták: „Azok az iparostársaink, akik önmaguk máris kiszemelték magukat az ipar vezetőjéül, kérjék ehhez az elhatározásukhoz a többség hozzájárulását és akkor semmi harc, semmi ellentét nem lesz közöttünk: mi azonnal megyünk, mihelyt az iparosság ezt kívánja. . . Ahogyan másoktól elvárjuk, hogy az ízetlen és erőszakos kortesfogásoktól tartózkodjék, magunk is kerüljük az álutakat, a hátbatámadásokat, a harc álnok fogásait.. ."

39 Az ellenzék nem tudta kimozdítani az elnökséget a helyéről. Amikor 1937. július 7-ére rendkívüli közgyűlést hívtak össze - ahol az elégedetlenkedőknek módjuk lett volna tisztújító közgyűlést kitűzetni - főleg gazdasági és ellenőrzéssel kapcsolatos ügyeket vitattak meg, többek között a hárompengős fuvart is, de bizalmatlansági indítványt senki nem terjesztett elő. Szóba került, hogy amerre a kéktaxisok megfordulnak „... mindenütt valami lekicsinyléssel találkozik az em37 Kocsi-lefoglalás. Kéktaxi, 1937. 9. évf. 6. sz. június, 10. p. 38 A kölcsönbundákat..., Kéktaxi, 1937. 9. évf. 2-3. sz., február-március 13. p. 39 Az ipartársulat tagjaihoz. Kéktaxi, 1937. 9. évf. 4. sz. április, 5. p. 307