A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Bálint Sándor: Pirostaxi — Kéktaxi 265

kisebb szabálytalanságot is súlyosan megtorolta: egymás után vette el a sofőröktől jogosítványukat. A kemény és sokszor igazságtalan eljárások miatt bepanaszolták a rendőrséget Ripka Ferenc főpolgármesternél, aki a panaszokat a rendőrkapitánynak adta át kivizsgálására. A sztrájk megszűnése után egy rövid időre helyreállt a rend a taxiközlekedésben, de nem sokáig, mert ugyanazon év őszén újra leálltak a szürketaxisok. A tanácsban a kisegzisztenciákat pártolók megragadták az alkalmat és éppen a sztrájkra hivatkozva kérték, hogy a tanács újabb taxiengedélyeket adjon ki, de kizárólag a kisemberek számára, mert - mint mondották - a részvénytársaság sorozatosan visszaél helyzetével és lehetetlen helyzetbe hozza a főváros utazóközönségét. A különböző pártok nyomására is a polgármester hivatalosan is megígérte, hogy alaposan megvizsgálja a főváros taxiellátottságát és annak megfelelően intézkedik majd; esetleg új engedélyek kiadásával is, de mindenképpen megszüntetik az „anarchikus" helyzetet.

27 A főváros 1928. évi költségvetésének előterjesztésében az egyik bizottsági tag indítványára bevették, hogy: „.. . a tanács sürgősen intézkedjék, a főváros területén a bérautó (autótaxi) közlekedés, az engedélyezett kocsik lényeges szaporításával, a taksa leszállításával és a bérautóállomások célszerűbb beosztásával megjavíttassék". 1927. év utolsó napjaiban ismét szóba került a taxikérdés a Városházán. A közlekedési bizottságban hangoztatták, hogy „a taxit nem szabad kötött iparnak tekinteni, amely különös privilégium alapján működik. . . A megfelelő képességgel bíró egyéneknek meg kell adni az engedélyt. . ." Hasonló álláspontot képviseltek a lapok is. Nyílt titok volt, hogy a tanács újabb taxiengedélyeket fog kiadni. Az Autótaxi Rt. 1928 februárjában beadvánnyal fordult a tanácshoz, amelyben elmondotta, hogy hajlandó leszállítani a tarifát mintegy 20 százalékkal, abban a reményben, hogy az engedélyek osztásánál részére is juttatnak újabbakat. Amikor erről a Budapesti Bérkocsi Ipartársulat Autótaxi Szakosztálya tudomást szerzett, kijelentette, hogy feltétel nélkül hajlandó a viteldíjat 20 százalékkal mérsékelni. A konkurrencia gyors lépésére a részvénytársaság bejelentette, hogy február 18-tól olcsóbban szállítja utasait. A pirostaxi is átvette az új díjszabást.

28 A pirostaxi túlbecsülte erejét. A versenyt nem bírta, mögötte nem állt banktőke, üzemvitele sem érte el a szürketaxi szervezettségét, s emiatt kérte a hatóságot, hogy ne egyezzék bele a tarifacsökkentésbe, vagy ha igen, a leszállítás kevesebb legyen 20 százaléknál; továbbá ne szaporítsák a taxik számát, mert az autóbusz-vonalak kiépítése érzékeny veszteséget okozott nekik: „olyan helyzetben vannak, hogy már nem tudnak megélni". A tanács mind a részvénytársasághoz, mind az Autótaxi Szakosztályhoz bizottságot küldött ki annak megállapítására, hogy a valóságban mi a helyzet a taxisok világában. Többek között megállapították, hogy a szürketaxik gazdaságosabban üzemelnek a pirostaxisoknál; kiderült például, hogy a részvénytársaságnál az üres kilométer kb. 30%, a magántaxisoknál ez meghaladja a 40%-ot is, de a kocsikarbantartás is mintegy 30%-kal kevesebb a szürketaxinál.

29 27 Jegyzőkönyv a Bpest. szkv. t. közi. bizotts. 1927. december 28-i üléséről; Bédő Mór és Lobmayer Jenő biz. tag. felszólalása. 28 Jegyzőkönyv a Bpest. szkv. t. közgazdasági bizotts. 1928. február 18-i üléséről; Lobmayer elnök bejelentése. 29 U. o. Tauffer Gábor és Elek Hugó biz. tag felszólalása. 291