A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Bíró József: A hajózás szerepe Magyarország közlekedésében a 18. század utolsó harmadában 171

A magyar tengerpart áruforgalma évről évre növekedett: pl. a következő évben 62 590 mázsa dohányt és 618 mázsa gyapjút szállítottak - ugyancsak a Károly úton - Fiúméba és Bukkariba. Jelentős volt még magyar áruk közül a faggyú, bőr, sózott hús, viasz, üveg, méz, hal, aszaltszilva, gabona és fa kivitele. A behozott áruk közül az ecet, égetett bor, kender, kőszén, sajt stb. A tengerpart felé irányuló forgalom ennél sokkal nagyobb volt, ugyanis a trieszti kikötőbe vitt magyar árumennyiség többszöröse a csak nemrégen kialakult magyar kikötők - Fiume, Bukkari és Porto-Ré - forgalmának. Csupán magyar dohányból 1780-ban 3 millió 278 ezer font leveles dohányt és 100 759 font burnótot adtak el a trieszti kereskedők külföldnek.

73 Itt kell megemlítenünk egy érdekes javaslatot, amely mai értelemben is korszerűnek mondható s szakmai nyelven komplex áruszállítási tervnek nevezhetnénk. A tervezet készítője a híres és hírhedt utazó, Madagaszkár későbbi királya, Benyovszky Móric gróf, aki 1780 májusában egy folyamodványt nyújtott be Mária Terézia királynőhöz, melyben tervének anyagi támogatását kéri. Beadványában kifejti, hogy Magyarország termékeinek, főleg a kenyérgabonának utat kell nyitni a tenger felé. Erre egy nagyobb szabású szállítási szervezetre - saját szavai szerint - „a közlekedési vonalak kombinatív összesítésére van szükség." Terve szerint Komáromtól 7 hajóállomást javasol, minden állomáson 2-2 hajóval. Futtáknál találkozik a tiszai és a marosi víziúthálózat, ahonnan Mitrovicáig lovakkal vontatott hajók közlekednének. Petrinjéig 6 állomásos vízi vonalat rendeznének be, ahonnan Károlyvároson keresztül Fiúméig és Zenggig 60 négyökrös szekér, egyenként 20 mázsa áruval folytatná az utat. A szárazföldi úton 4 állomást állítanának fel, megfelelő raktárakkal s minden állomáson 15-15 szekérből álló brigáddal.

74 Tervezetének egy része, a tengelyen történő szállítás, meg is valósult, bár nem bizonyult hosszú életűnek. A vállakózáshoz sokkal több pénz kellett volna, mint Benyovszky tervezte, nem volt megfelelő szakembere, s az állam sem támogatta kellően. Bár Benyovszky megvált a vállalattól, az néhány évig még működött. Szörény vármegye 1783-ban újból szabályozta a szekeresek dolgát. Újabb állomásokat (stacio) állítottak fel, ahol a szekeresek váltják egymást, és megszigorították az ellenőrzést. A viteldíjat Fiúméba mázsánként nyáron 1 forint, télen 1 forint 5 krajcárban állapították meg.

75 A Benyovszky-féle szekeresek híre messze eljutott, fellendítették a tengerpart felé irányuló forgalmat. Hogy a vállalkozás meddig állt fenn, pontosan nem tudjuk. 1783 augusztusában még egy hírünk van felőle. Egy Nakó Kristóf nevű birtokos „TrifU"-nok nevezett 12 evezős hajójával Csanádról 3000 mérő búzát szállított Károly városig, ahonnan - mint ahogyan írták - „a szekeresek által Fiúméba hordattaték" J

6 Nagyobb lendületet a vidék hajózásának a Ferenc-csatorna elkészítése adott. Mint fentebb már említettük, a csatorna 227 km-rel és kb. 20 nappal rövidítette meg a kelet-nyugat irányú hajóutat (25. ábra). A csatornának mindjárt a kezdetben nagy forgalma volt. A megnyitás után két évvel, 1804-ben csak gabonából 513 339 mázsát szállítottak rajta. Égy 1811. évi 73 Magyar Hírmondó, 1780. 150. p., 1781. 90-91. p. és 377. p. 74 Thallóczy Lajos: Benyovszky Móric és Fiume. Pesti Napló, 1879. 191. p. 75 Magyar Hírmondó, 1783. 479. p. 76 Magyar Hírmondó, 1873. 524. p. 211