A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Bíró József: A hajózás szerepe Magyarország közlekedésében a 18. század utolsó harmadában 171

Közben a bánáti kereskedelmi társasággal szerződést kötött, amely szerint 1764ben 300 000 db kaszát, a következő két évben pedig évenként 500 000 db-ot tartozik leszállítani Ukrajna részére, készpénzfizetés ellenében. Mivel a társaság 1764-ben a lekötött kaszamennyiséget március 11-ig nem tudta szállítani, Ladigin lemondott az első részletről s helyette egy hajórakomány bort és pálinkát indított útnak 5000 forint értékben, valamint kevés cint és üveget. II. Katalin 1764-ben megszüntette Ukrajna önkormányzatát; a pétervári kormánynak pedig kevésbé volt fontos a magyar-ukrán kereskedelmi kapcsolat fejlesztése, mint az ukránoknak, s a kialakult új politikai helyzetben a temesváriak kasza üzletéből semmi sem lett. Ladigin után néhány évvel Kleemann bécsi kereskedő próbált szerencsét. Vállalkozását a gróf Starhemberg-jéle kereskedelmi társaság támogatja, ez bocsátja a hajót is rendelkezésre. Kleemann Bécsben kaszát, vasárut, finom vásznat rakott be és 1768. október 6-án elindult. A hajó Pozsonyban még megállt, ahol papírárut vett fel. Rustsukban Kleemann hajót cserélt, régi hajóját szétszedte és mint faanyagot eladta. 56 napi utazás után megérkezett Kiliába, ahol áruját szánkóra rakva, Ossakovon át a tengerpart jegén Krímbe utazott (23. ábra). Kleemann vállalkozása eredménnyel zárult. A 3671 forint értékű áruját 9826 forintért adta el, s a járulékos költségeket leszámítva, tiszta nyeresége 3188 forint, vagyis majdnem 88%-os.

61 A következő szállító, aki szerencsét próbál a Dunán, Filimonov orosz kereskedő. Nevével a korabeli sajtóban találkozunk. „Nándorfehérvár alá a közelmúlt hónapban egy Filimonov nevű orosz kereskedő érkezett, aki Ausztriában bérelt hajón 200 ezernél több sarlót viszen a Fekete tenger partjára, onnan valószínű beljebb Oroszország tartományaiba." Ennyi róla az első - 1782. november 6-án megjelent - híradás.

62 Útja sikerrel járhatott, mert a következő év augusztus 20-án már ismét Péterváradon van, kaszával és egyéb iparcikkekkel terhelt két hajóval. A zimonyi határőrparncsnokság javaslatára a belgrádi pasától is engedélyt kért a továbbutazásra.

63 Küldetése nem járhatott sikerrel, mert november 15-én még mindig csak Zimonyban találjuk: „2 orosz hajó is, mely 180 ezer kaszával és más jószággal vagyon megrakva, ismét visszatért Szemlinbe. Mostmár a Tisza vízén akarnának a hajók Szegedre menni, ahol kirakattatván, a portékák szekereken hordattatnának e/.

64 Ennyi az utolsó hír Filimonovról. Árujának további sorsáról nem tudunk. Minthogy azt sem tudjuk ma már kinyomozni, hogy a Dunán való továbbutazástól mi tartotta vissza: a törökök magatartása, vagy a hirtelen beállott hideg, a jégzajlástól való félelem. A fentinél jóval jelentősebb vállalkozás volt a Willeshoven-féle társaságé. A kereskedelmi kísérlet támogatója Herbert báró, a konstantinápolyi osztrák követ volt. Amikor 1779-ben követté kinevezték, Bécsből Rustsukig hajón utazott, hogy ezzel is hangsúlyozza a Dunának, mint kereskedelmi útvonalnak a jelentőségét. Az ő hajóján utazott Lauterer utász százados is, aki újból feltérképezte a dunai hajóutat. Mind a hajóról, mind a térképről az előzőekben már szó volt. Herbert 61 Jankó Béla: Orosz-magyar hajózási és hajóépítési kapcsolatok. 10. p. Kézirat, 1960. Közlekedési Múzeum 62 Magyar Hírmondó, 1782. 685. p. 63 Magyar Hírmondó, 1783. 637. p. 64 Magyar Hírmondó, 1783. 716. p. 207