A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Bíró József: A hajózás szerepe Magyarország közlekedésében a 18. század utolsó harmadában 171

tettek át szép számmal pozsonyi, zombori, dömsödi, vukovári, budai, bajai péterváradi, zimonyi, sőt bécsi és belgrádi hajókat és - mint már említettük - egy alkalommal konstantinápolyit is. A tulajdonképpeni hajóforgalom ennél jóval nagyobb volt. Ugyanis a jegyzőkönyvben nem szerepelnek azok a hajók, amelyek a pesti piacra érkeztek, mivel ezek nem haladtak át a hajóhídon. Nem szerepel továbbá a jegyzékben egyetlen sóhajó sem, pedig - mint már tudjuk - ezek száma sem volt jelentéktelen. Valószínű, hogy az állami só után a pozsonyi kamara felügyelete alá tartozó hajóhídon nem fizettek illetéket. Nagy kár, hogy hosszabb időn keresztül nem tudjuk a hajóforgalom alakulását ellenőrizni. A későbbi hídvám kimutatásokban a hajók után szedett illeték nem szerepel külön, s így az átengedett hajókat sem tartották nyilván. Valószínű, hogy a hajózás támogatásaképpen 1776 után mentesültek a hídpénz fizetése alól. Ennek csak későbbi igazolását találtuk. Pest-Pilis-Solt vármegye 1813-ban új hídvám rendeletet adott ki, melynek 26. pontja kimondja: „A Bajoknak által botsájtatásáért és a' Hídnak é végett leendő megnyitásáért semmi bér sem kívántathatik."

55 Az 1790-es években már nem volt újdonság egy-egy nagyobb áruszállító hajó megjelenése valamely Duna- vagy Tiszamenti város kikötőhelyén. Ezért nem is igen írtak róla a korabeli lapok, - elég sűrűn emlékeztek meg azonban a hajóbalesetekről. Hol a Tiszán gyulladt ki egy dohányrakomány, hol a Dunán sülylyedt el vagy fagyott a jég közé egy-egy gabonát szállító hajó. A balesetek gyakorisága nemcsak a hajózás biztonságának hiányát jelenti, hanem a forgalom növekedését is feltételezi. A következő híranyagot is egy 1796 decemberében hirtelen beállt jégzajlásnak köszönhetjük. „ . . . A Felség gabonáját szállító hajók közül kétszáz fagyott részszerint a Dunába, részszerint a Szávába, s kettőt, amelyek zabbal voltak rakva, össze is zúzott a jég."

56 Ha e zimonyi tudósítás túloz is a hajók számát illetően, minden bizonnyal komoly szállítmányról lehetett szó. A hajóforgalom növekedéséről szólnak a győri tudósítások is a 18. század utolsó évében. A jelentésekben addig nem szerepelt rakományról adnak hírt. Szeptemberben és októberben 7 nagy hajó pamutszállítmánnyal haladt keresztül a városukon. „A Gabonával való kereskedés is előmenetelesen folyt, melynek jele az, hogy gabona-hordó nagy hajóinknak száma tíz ujjal nevekedett" - írják a továbbiakban.

57 Ugyanez évből volt a Szávára vonatkozó híradás, amely szerint május végén, június elején 14 nap alatt 57 hajót lehetett megszámolni, amelyek lisztet, dohányt, gabonát vittek Karlstadt felé.

58 A fent említett hírek természetesen nem olyan hitelesek, mint a magyar kamara sószállításainak kimutatásai, de éppen olyan rohamos fejlődésről tesznek tanúságot az áruszállítás egyéb területén. Különösen, ha figyelembe vesszük a határon túlra - Törökországba és Oroszországba -, valamint a tengerpart felé irányuló kereskedelmi hajózást is, amiről a következőkben lesz szó. 55 Közlekedési Múzeum aprónyomtatványtára 1876. sz. 50 Magyar Hírmondó, 1797. 31. p. 57 Magyar Hírmondó, 1799. 192. p. 58 Magyar Hírmondó, 1799. 797. p. 205