A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Bíró József: A hajózás szerepe Magyarország közlekedésében a 18. század utolsó harmadában 171

5. A hajón nincs semmiféle hajózási eszköz vagy szerszám, amellyel a zátonyról magukat kiszabadíthatnák. 6. A párkányokat alacsonyra építették, a vitorla használata ismeretlen. 7. Rossz faanyagból ácsolták és fedték, a gyümölcsök és egyéb áruk nincsenek megfelelően védve. 8. A legsajnálatosabb, hogy ezek - amelyeket a Dunán használnak - idegenből jöttek, amiért évenként sok ezer forint megy ki az államból.

31 A fenti hiányosságokhoz Skerlecz Miklós jelzett művében még hozzá teszi: „A hajókat nem építik a jolyó természetének megfelelően. A hajók kormányzását tudatlan és gyakran hanyag emberekre kell bízni."

32 Az udvar a fenti okok miatt szükségesnek látta új, biztonságosabb, a hazai viszonyoknak megjelelő hajótípusok kialakítását. Erre a célra külföldi hajóépítők segítségét is igénybe vették. Ezért hívták meg az 1760-as években Johann Mathias Heppe mainzi hajóépítő mestert is hazánkba. Mária Terézia megbízásából tölgyfából készült és rajnai módra vitorlával ellátott hajókkal kísérletezett. Kettőt Bécsben épített, a többit a karolyvarosi hajóácstelepen, amelynek vezetője lett. Két hajójának a rajza is fennmaradt. Az egyik rajz elég primitív, azonban a néhány kisebb hajóábrát is magába foglaló rajzlap alján léptékskála van, s ebből a hajó méreteit kiszámíthatjuk. Hossza kb. 30,5 m, oldalmagassága, amely a kabinsort is magába foglalja 2,84 m, a főárboca több mint 15 méter magas (13. ábra). Ezzel a hajóval járta be Magyarország hajózható vizeit 1771-ben az udvari bizottság és 1773-ban Walcher hajózási igazgató is - amiről az előzőkeben már szó volt. Egy kisebb méretű, „újonnan tervezett" Heppe-féle hajó („Ein Heppisches „neu" construirten und auf 400 Centen ladung angeschenen Schiff") tervrajzára Kürt Schaejer bécsi mérnök hívta fel a figyelmünket (14. ábra). A szerényebb méretű hajót 1772-ben tervezték próbaképpen a Duna mellékfolyójára, a Moldvára. A 224 q befogadóképességű hajó (1 bécsi mázsa v. cent = 56 kg.) a terv léptékskálája alapján mintegy 21,5 m, szélessége 2,9 m és oldalmagassága a felépítmény nélkül 1,10 m lehetett. A kitűnően megrajzolt terv a hajót felülnézetben, hosszmetszetben és 7 különböző keresztmetszetben ábrázolja. Az előzőben ismertetett hajótól eltérően egyárbocos volt és a fartőkére erősített kormánylapát helyett két hátul elhelyezett kormányevezővel szerelték fel. Az orr-rész hegyes csúcsban ível a víz fölé, a far-rész pedig kerekded és a vége csapott. A bordák is íveltek és a víz felett befelé tartóak, mint a tengeri hajóké. A hajó farában mintegy 4 m hosszú kabin található a személyzet számára. A hajófenék szimpla, fedélzet nincs. Az árboc a hajófenéken lefektetett, mintegy 2 m hosszú talpazatba ágyazódik, a hajó középpontjától kb. másfél méterrel előrébb. A konstrukcióból is következtethetünk, hogy a hajótest anyaga keményfa. Mária Terézia a már többször is említett utasításában írja a Heppe-féle hajóról: 1. Tölgyfából épült, mint a tengeri hajókat kátránnyal vonták be, ennélfogva 3040 évig jól eltart. 2. Előítélet a tölgyfa hajókkal szemben az, hogy alacsony számukra a Duna víz31 O. L. N-13. Lad. 68. Fasc. 17. 37. csomó 95-97. p. 32 Dr. Berényi Pál i. in. 232. p. 192