A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Petrik Ottó: Terminológiai munka az IATM keretében 143

- szerintem helyes - felfogás viszont az, hogy ezek elsősorban eredetiek, sőt sokszor nagyobb értékűek, mint a sorozatban gyártott valódi tárgyak, hiszen többnyire egyediek, s eredeti funkciójuk is egészen sajátos volt. Így végül is az eredeti tárgyak csoportjába soroltuk őket. Az eredeti modell fogalom azonban nem egységes, és a technika különböző területein mást jelöl. Erre mutat be példákat néhány karton a 8. ábrán. A bal oldalin a brüsszeli vasúti múzeumban kiállított egyik mozdonyt látjuk, melyre az „Originalmodell" helytelen kifejezés, minthogy tulajdonképpen M = 1: 1 méretű, teljes értékű rekonstrukcióról van szó - állítólag néhány eredeti alkatrész felhasználásával. A középső ábra mutatja a helyesen értelmezett fogalmat, amit a „Thesaurus" egy oldalpárjában feldolgozva a 9. ábrán tanulmányozhatunk részletesen. (Mellékesen jegyzem meg, hogy a „Thesaurus"-ban minden fogalmat így adunk majd közre, egy-egy, szakkörökben jól ismert objektum fényképével.) Az eredeti modell múzeumi értelmezése egységes; így például az első Bourdon-íéle manométer felirata a Conservatoire des Árts et Metiersben a következő: „Modele originál construit par Eugéne Bourdon en 1849" (leltári szám: 16.403) [28]. Visszatérve a 8. ábrára, a jobb oldalon az eredeti modell kifejezés egy speciális alkalmazására látunk példát: a játékiparban nevezik olykor így a gondosan, méretarányosan - tehát modellszerűen - kidolgozott gyártmányt [27, 36]. Természetesen az esetleg múzeumba kerülő ilyen objektum a szemléltető modellekhez sorolandó. Reprodukció és rekonstrukció A tárgypótló objektumokra vonatkozó vezérszavakat a 3. táblázatban foglaltuk össze. A két alapkifejezéshez a következőket kell megjegyezni. A reprodukció általában nagyobb értékű objektum, mert jellemzője, hogy létező eredeti után készült. A teljes értékű reprodukció természetesen M = 1 : 1 méretarányban építendő, és sokszor azt is megkívánjuk, hogy az eredeti technológiát alkalmazzák. Szép példa erre Kari Benz 1886-ban szerkesztett háromkerekű motoros járművének teljes értékű reprodukciója (10. ábra) a drezdai Verkehrsmuseumban. Ezt a harmincas években készítették, a ma a müncheni Deutsches Museumban levő eredeti után; egy másik példány pedig a stuttgarti Daimler-Benz Museumban található. A rekonstrukció a reprodukcióval szemben nem létező (esetleg csak maradványaiban fellelhető) tárgyról vagy különböző dokumentációk alapján készül. Ezért említettem, hogy a Science Museumban levő „Rockét" (lásd a 7/d ábrán) nem valódi reprodukció, hiszen a megmaradt eredetit már átépítették, és így a másolatot dokumentáció alapján kellett - legalábbis részben - rekonstruálni. Egy nagyon érdekes objektumpárt találunk a budapesti Közlekedési Múzeumban (11. ábra). Zsélyi Aladár 1909-ből származó monoplánja már korábban a múzeum birtokában volt, de a második világháborúban súlyosan megsérült, és csak a motorját sikerült a romok alól kimenteni és helyreállítani. A törzsről és a szárnyakról teljés rekonstrukció készült, de az eredeti motort nem építették be, hanem annak reprodukcióját. Így egy kombinált objektum készült, amely mellett ott látható az eredeti motor, háború utáni restaurált állapotban. . 161