A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 117 - Kócziánné Szentpéteri Erzsébet: Magyar híd- és alagútbárcák 277

KÓCZIÁNNÉ SZENTPÉTERI ERZSÉBET MAGYAR HÍD- ÉS ALAGÚTBÁRCÁK A Közlekedési Múzeumnak az elmúlt évtizedben önálló gyűjteménnyé növekedett numizmatikai anyagát szakágak szerint osztályoztuk. Azonos funkciójuk alapján külön csoportot képeztünk a bárcákból, zsetonokból és tantuszokból; e csoporton belül további együttest képeztünk a közúti közlekedéshez kapcsolódó híd- és alagútbárcákból, elkülönítve ezeket a döntően városi közlekedéshez sorolható zsetonoktól, tantuszoktól. Közlekedési bárcákon azokat az érméket értjük, amelyekkel bizonyos meghatározott fizetési kötelezettség teljesítését, adó lerovását igazolták. Nem tartoznak ide a papírból vagy más anyagból készített, különféle adatokat tartalmazó jegyek, amelyekkel a szállított árut, csomagot jelölik meg.

1 A bárca szó a nyelvújítás korában a népnyelvből kerülhetett a köznyelvbe. 1819-ben „robot czédula (bártza)" — ként jegyzik fel, két évtizeddel későbbi adat szerint, 1838-ban a német Marké szó megfelelőjeként jegy, jel értelemben használják. A továbbiakban a hivatalos szóhasználat inkább ennél maradt.

2 Pl. az 1870-es törvény X. tc.-e „utóbb pénzzé tehető használati jegyek (boletták)-ról"

3 ír. A hidak, majd alagutak építési, illetőleg fenntartási költségeinek fedezésére, a hidakon és az alagutakon való átkelésért és az áruk átszállításáért vámot, pénzt szedtek. A hídvám

4 lerovásának igazolására a hídbárcákat használták. Hazánkban az első hídbárcákat a múlt század közepén, a Lánchídon való átkelésre kivetett hídvám lerovásának igazolására adták ki. A Lánchídon bevezetett hídvámot az 1832/36-os országgyűlésen hozott XXVI. te. 2. paragrafusa értelmében „kivétel nélkül mindenki fizetni tartozik".

5 Ez a törvénycikk egyben közjogi jelentőségű, mert a fizetési kötelezettséget a nemességre is érvényesítette, s ezáltal a közteherviselés egyik formájának elfogadtatásával jelentős rést ütött a nemesi adómentességen. A korábbi helyzet visszássága számos utazót fakasztott gúnyos vagy felhábo1 A magyar nyelv értelmező szótára. Bp. 1959. 2 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Bp. 1967. 3 Magyar Törvénytár. 1869—1871. évi törvénycikkek. Bp. 1896. 4 A magyar hidakat említő első írásos adatok a hídvámiokkal kapcsolatosan maradtak ránk. A hídvámokat, mint királyi felségjog alapján az alattvalóktól szedett jövedelmet, már Szent István király idejéből fennmaradt okiratok is említik. 5 Magyar Törvénytár. 1836—1868. évi törvénycikkek. Bp. 1896. 277