A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Kopcsándi Ferenc: A géperő nélküli járműgyűjtemény 67

14. ábra. Régi kocsis- és diszruházatok egy része a Kocsimúzeumban Kocsilámpa gyűjteményünk gyarapítása során arra törekedtünk, hogy a járműtípusnak megfelelő kocsilámpák birtokába jussunk. Sajnos, ma már munkaképes kocsilámpa-készítő szakemberek nincsenek. A gyarapítás csak a még meglevő lámpák felkutatásával lehetséges — ha a kedvtelésből gyűjtők széles tábora nem tenné ezt nagyon nehézzé. Elevenebbé, életközelibbé teszik gyűjteményünket a kocsival kapcsolatosan felkutatott és birtokunkba került díszruházatok: a parádés felvonulásokon viselt arany és ezüst sujtásos kocsismenték, nadrágok, kalpagok és különösen a nagy ceremóniás megmozdulásokkor használt díszhuszár és egyéb díszkísérő személyzeti gazdag aranyozású ruhák és kellékek. A díszruha gyűjteményünk darabjairól tudjuk, hogy azokat az utolsó, 1916. évi királykoronázás alkalmából rendezett tisztelgő felvonuláson a kalocsai érsek kíséretét szolgáló kocsisok, díszhuszárok és egyéb díszkíséreti személyek viselték. A géperő nélküli járműgyűjteménybe tartozik a kerékpár is. A kétkerekű közlekedési eszközöknek, a kerékpárnak az őse a jutógép volt. A Múzeumunk birtokában levő ilyen futógép nem eredeti példány, korabeli képek és egynézetű rajzok alapján készült. Bár a „Célérifere"-nek nevezett merev futógép Franciaországban már 1790-ben megjelent, a velocipéd, vagyis a későbbi kerékpár fejlődésére csak a Drais nevű badeni erdésznek 1813-ban megépített első kormányozható futógépe volt hatással. A futógép tökéletesítésének első állomása a meghajtásnak a kerékre való áthelyezése volt. A kerékpár fejlettebb, most már 82