A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Kopcsándi Ferenc: A géperő nélküli járműgyűjtemény 67

12. ábra. Városi szán tartók stb. gyűjteményét, amelyek mindegyike különböző típusú vagy változatú kocsinak az eredeti tartozéka volt. Abból a meggondolásból, hogy a feledésbe merülő kocsigyártás technológiáját is ismertetni kellene, határoztuk el a különféle kocsigyártóipari szerszámok begyűjtését. Természetesen a régi, a vidéki kismesterek által gyakorolt egyszerű kocsikészítésre gondoltunk. Ezekből a sokat használt kerékgyártó, kocsibognár, kocsikovács és az ún. szatleripari szerszámokból jelentős gyűjteményünk van. Elgondolásunk helyességét az idő hamarosan igazolta. A kocsinak, ha nem is szerves tartozéka, de bizonyos vonatkozásban járulékos része a lószerszám. Gyűjtésével azonban csak szerényebb mértékben, mintegy kiegészítőlég foglalkozunk. A legszebb garnitúráink közé tartozik a cseklészi ötösfogatú parádés lószerszám. Könnyű, díszes, sallangos, veretes magyar hám. Súlyára nézve is könnyű, de a lovak is könnyen mozognak benne, annak ellenére, hogy a hajtószárral a kocsis jól kézben tudja tartani őket. Sallangjai és veretei arányosak, finomak, magyar stílusúak. A fékek (fejkantár) szintén magyar ízlés szerint készültek. Az első három ló tartószíjakkal van összefogva. Űn. francia szár tartozik hozzá; ennek neve ugyan „francia", de magyar származású. Mindenképpen említésre méltó Múzeumunk legdíszesebb lószerszáma, egy udvari hám. A rangos udvari, ünnepi hintókhoz gazdag, díszes és igen stílusos lószerszámok tartoztak. Ilyenriek egy részlete került Esztergomból a Múzeumba. 80