A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Kopcsándi Ferenc: A géperő nélküli járműgyűjtemény 67

1. ábra. Eszterházy-féle félfedeles hajtókocsi (cseklészi típus) hetőségen belül, a ma már muzeális értékekkel rendelkező tárgyakra irányulhatott. Törekedtünk azonban arra, hogy gyűjtésünkkel valamilyen egységes mondanivaló tárgykörén belül maradjunk, figyelemmel egy elkövetkező kiállításunkra is. Szerzeményezéseink során főleg a magyar táji jellegzetességeket és nagy múltú kocsigyáraink termékeit kutattuk. Sok energiát és időt fordítottunk az ún. hajtókocsik keresésére. Még nem is olyan rég ezek nagy száma és félesége volt ismeretes — azonban ma már tiszta típusra alig akadtunk. Múzeumunk rendelkezik a nevezetes Eszterházy-féle, avagy cseklészi hajtókocsi egy változatával. Esterházy Antal az akkor már mindenfelé ismert hajtókocsiját 1872-ben a Bécsből idehívott Ambruster Antal kocsigyárossal saját elgondolásai szerint átterveztette. Korszerűbb aljazatra szerelve meghagyta a régi szekrényrészt. Mind az első, mind a hátsó ülésre szerelhetően egy le-föl hajtható bőr félfedelet alkalmazott. Ezt a változatot alakították ki Esterházynak a Cseklészen levő birtokán. A féltetős megoldás, a hajtókocsik formáját tekintve, nem a legtetszetősebb; a tető nélküli, az eredeti a szebb változat. Mivel azonban divatos lett, sokan vásárolták. Ebből a típusból a Marschall-cég Pozsonyban és a Kölber gyár Budapesten sokat gyártott és sikeresen forgalmazott. 69