A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 117 - Medveczki Ágnes: A budapesti városi forgalom szabályozásának kialakulása 263

ülő egyén által mozgatott bármely géppel való közlekedés"-t szabályozó rendeletet

22

, amely a már ismertetett rendelkezésekkel megegyezően szólt a közlekedés alapvető szabályairól. Ezek után vizsgáljuk meg a tömegközlekedési eszközök forgalmával kapcsotos kérdéseket. Az omnibuszok „rendszabályozásáról" évekig tárgyaltak a fővárosi hatóságok, míg 1884-ben, a forgalomszabályozás történetének jelentős állomásaként megszületett a rendelet.

23 Meghatározták az omnibusz-közlekedés nyolc útvonalát, intézkedtek a folyamatos forgalom érdekében, a zsúfoltság elkerülésére un. helyutalványok kiszolgáltatását írták elő. A kocsikra forgalmi engedélyt kellett kérni, a kocsivezetőknek (kalauzoknak) és a kocsisoknak jogosítvánnyal kellett rendelkezniük. A rendeletből kitűnik, hogy milyen volt egy omnibusz „KRESZ" vizsga; „Kocsisnak... a hajtásban is kellő jártassággal kell bírnia, miről a rendőrség egyéb hitelt érdemlő bizonyíték hiányában az illető egyén próbahajtásából tartozik meggyőződni." A társaskocsiknak a végpontokon kívül, ahol csak az omnibuszok tartózkodhattak, állandó megállói nem voltak

24

, a kocsivezető kötelessége volt „menetközben a beszállni kívánókra figyelni és hely létében ilyen, nemkülönben a kocsit elhagyni kívánó utasok első szavára, vagy jelére a kocsit.. . rögtön megállíttatni".

25 A közlekedés rendjét és biztonságát célzó intézkedéseket a szabályrendelet „A kocsivezetők és kocsisok kötelességéről" szóló fejezete tartalmazta. Csak a legfontosabbakat idézzük. A kocsi vezetőnek tilos volt: ,,a) több személyt, mint a hányra a kocsi berendezve van, befogadni; e) a kocsira kapaszkodást megengedni; f) a kocsit mielőtt az utas leült, vagy arról egészen lelépett megindíttatni." A kocsis kötelességei között sorolták fel a hajtás, kitérés, előzés már idézett szabályait. A társaskocsival a járdától 1 m távolságban kellett haladni. A sebességre a következők vonatkoztak: „Társaskocsival a kocsis mérsékelt ügetésben tartozik haladni." Lépésben kellett hajtani a szűk utcákban, ködben, utcakeresztezéseknél, forgalmi akadály esetén stb. Sebesen hajtani mindenütt tilos volt. Az omnibuszkocsis csakúgy, mint a bérkocsi hajtója köteles volt óvatosan közlekedni. A társaskocsiknál a be- és kiszállás mindig az utca bal oldalán történt, a kocsisnak kellett ügyelnie arra, hogy „a megállapodás helyének megválasztásánál a fenforgó közlekedési viszonyokra mindig tekintettel" legyen. Az első városi vaspályák, a lóvasutak közlekedését is körültekintően szabá22 Idézett rendelet száma: 387/1890. Fenti tárgyban megemlítendő a 28.205/fk. I 1898. sz. alatt Bp. főkapitánya által közzétett rendelet; fontos, hogy ez a rendelkezés már az előzőtől eltérően (amely ia kerékpáros közlekedést „mérsékelt gyorsasággal" engedélyezte), konkrétan 8—10 km/h-ban állapítja meg a maximális sebességet. 23 523/1884 kgy. sz. Szabályrendelet. A társaskocsi-üzlet gyakorlása tárgyában. Megerősítve 32 713/84 sz. és 35 821/11. 1884 sz. alatt. 24 Az 1890-es években felmerült az omnibusz-megállók létesítésének gondolata, de a fővárosi tanács közgyűlése elvetette, azzal az indokkal, hogy a társaskocsi legnagyobb előnye éppen az, hogy bárhol megállhat. L. Bp. Főv. Törvényhat. Biz. 1893-ban tartott kgy. jk-ei. 8. p. 340 sz. határozata az ápr. 5-i kgy.-nek. 25 Kivéve azokon a helyeken, ahol társaskocsival tilos volt megállni: hidakon, szűk utcákban, utcakeresztezésnél, forgalmi akadály esetén. 269