A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 117 - Dr. Halász Tibor: A közforgalmú távolsági áruszállítás fejlődése Magyarországon 153

A megnövekedett áruforgalom miatt a vasúti munkának úgyszólván minden ágában meg kellett változtatni az eszközöket, berendezéseket és a munkamódszereket —, ezeknek tárgyalása azonban nem feladata e tanulmánynak. Annak ellenére, hogy az 1960-as évek végén egy ideig a vasúti áruszállítás mennyisége stagnált, a jövőben számítani lehet a vasút áruszállítási feladatainak további növekedésére. Következik ez abból is, hogy tovább fejlődik a nemzetközi munkamegosztás, erősödik a KGST országok gazdasági integrációja, ami növeli a nagytávolságú áruszállítás mennyiségét s ennek alapvető eszköze a jövőben is a vasút lesz. GAZDASÁGI ÉS ERDEI VASUTAK Az első keskeny nyomtávolságú vasutat, amely 1000 mm nyomtávolságú volt, a MÁV építette 1873-ban Garamberzence és Selmecbánya között. A helyi viszonyok, a hegyes vidék, az éles kanyarok stb. tették szükségessé, hogy szabványos nyomtávolság helyett keskenyet építseníek. Később még több keskeny nyomtávolságú vasutat építettek, főleg a hegyes vidékeken: Erdélyben, a Felvidéken és Horvátországban. A mai Magyarország területén az első világháború után a MÁV-nak nem volt keskeny nyomtávolságú vonala, de a MÁV kezelte a Gyulavidéki Helyiérdekű Vasutat. Több magántársaság épített a kisforgalmú viszonylatokban könnyű felépítményű, általában 760 mm nyomtávolságú vasutat. Ezek közül a legfontosabbak voltak: — a Nyíregyházi Kisvasutak, — a Bodrogközi Gazdasági Vasút, — az Alföldi Első Gazdasági Vasút. Később még építettek ilyen vasutakat, amelyek főleg az Alföld tanyavilágát kapcsolták össze a városokkal (Szeged, Kecskemét, Cegléd és Debrecen). Továbbá megépült a Sátoraljaújhelyről Füzérkomlósra vezető ún. Hegyközi Vasút. Ezeket a vasutakat, bár többnek a nevében előfordul a „gazdasági" szó, megnyitották a közforgalomra. A felszabadulás után ezeket a vasutakat államosították és a MÁV hálózathoz csatolták. Épültek azonban ezeknél a vasutaknál kisebb jelentőségű és eredetileg nem közforgalomra szánt vasutak. Ezek célja az volt, hogy egyes nagybirtokok, cukorgyárak üzemi áruszállítását lássák el. Ezek a gazdasági vasutak később személyszállítást és a feladott áruk fuvarozását is végezték. Hasonló volt a helyzet az erdészet által fenntartott ún. erdei vasutakkal, amelyek az erdőkben termelt fát szállították a fűrésztelepig vagy a nagyvasúti állomásig. Az erdei vasutak egy része szép helyekre vezetett, ezeken a turisták és kirándulók részére a személyszállítást is engedélyezték. A felszabadulás után az erdei vasutak helyzete gyakorlatilag nem változott, mert az üzemeltető erdőgazdaságok megmaradtak. A nagybirtokok felosztása után a gazdasági vasutak üzemének fenntartásáról azonban külön kellett gondoskodni, ezért megszervezték a Gazdasági Vasutak Igazgatóságát, amelynek feladata volt a vasutakat fenntartani és üzemeltetni. A Gazdasági Vasutak Igazgatósága e vasutakat fejlesztette és korszerűsítette, így pl. a gazdasági vasutakat előbb dieselesítették, mint a nagy vasú tat. 187