A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, fejlődése 93 - Bálint Sándor: A gépjárműgyűjtemény fejlődése 123

mérnök dolgozott, elkészítette a Penték prototípusait és bemutatta ezeket a sajtónak. Mind a szakemberek, a minisztériumok illetékesei, mind a lapok képviselői kipróbálhatták az áramvonalas autócskát. Meglepődve tapasztalták, hogy a jármű Budán az Ostrom utcán, négy személlyel felment a Várba. A gazdasági szakemberek az export gondolatával foglalkoztak, úgy vélték, a piackutatás szerint a környező országokban biztos piacra talál majd a személy illetve áruszállító változata. Az eufóriás hangulat azonban hamarosan megszakadt, a Gazdasági Főtanács nem adott engedélyt a Pente kisautók gyártására. Az elkészült kisautók elkallódtak, eltűntek, mindössze egy 600-as személyautó maradt meg, ezt még Harsányt Lajos gyűjtötte be és szállította a múzeumba. A megmaradt példány az államosított WM területén közlekedett, majd átkerült, Pentelényi Jánossal együtt a Csepel Autógyárba, ahol üzemi gépkocsiként közlekedett Budapest és a gyár között. 1957-ben vonták ki a forgalomból, megközelítően 130.000 kilométert futott minden baj nélkül. Az autó ma a Közlekedési Múzeum állandó kiállításán látható. A Pente gyártásának megindítását ugyan nem engedélyezték, azonban a személyautógyártás újraindításának gondolatával sokan foglalkoztak. A Kohó- és Gépipari Minisztérium például az 1950-es évek közepén pályázatot írt ki törpeautók tervezésére. A következő évtizedben sem aludt ki a "tűz". Az 1970-es években a Zsiguli program révén a magyarok alkatrészek szállításával segítették a szovjet Zsiguli személyautók gyártását. Ekkor már oly nagy volt az autóvásárlási kedv Magyarországon, hogy a lakosság által befizetett un. szocialista kocsikra évekig kellett várni; egyik szocialista autógyár sem győzte kapacitásával az igények kielégítését. Az 1980-as évek közepén már kormányzati szinten foglalkoztak a személyautógyártás újraindításának gondolatával. A töprengést tett követte. 1986-ban Hódmezővásárhelyen bemutatták a kétüléses, dízelmotoros Puli kisautót, amely típus kezdetben francia igényeket szolgált. Hat évvel később, 1992. elején Szentgotthárdon megindultak az Opel Astra gyártósorai, és még ugyanabban az évben Esztergomban felépült a Suzuki autógyár a Swift típusok gyártására. Vagyis több mint 40 évig tartó várakozás után Magyarországon készült személyautókkal bővült az autókereskedelem. Az említett három gyár egyegy típusát már sikerült a gyűjteményben elhelyezni. Eddig a gyűjtemény személyautóiról esett szó, a nagyobb gépkocsik, haszonjárművek alig kerültek szóba. Nos, ezek összegyűjtése, megőrzése és karbantartása megoldhatatlan feladat a múzeum számára. Okai: a csekély raktártér, a szűkös pénzügyi lehetőségek stb. A múzeum mindezek tudatában más megoldást keresett a nagy teherautók és autóbuszok megmentésére. Már az 1960-as években tárgyalt és igyekezett rávenni a nagy fuvarozókat és gyártókat hogy az általuk kiemelkedőbb jelentőségű gépkocsik közül egy-egy példányt őrizzenek meg az utókor számára. Alakítsanak ki házi gyűjteményt, majd alapítsanak saját múzeumot. Milliárdos évi forgalmukból, nyereségükből mindig szakítsanak ki egy keveset, s ezt fordítsák saját tevékenységük múltjának és mindenkori jelenének bemutatására. 1968-ban Kiss Dezső a KPM miniszterhelyettese értekezletre hívta Össze a minisztériumhoz tartozó vállalatok vezetőit. A tanácskozáson dr. Czére Béla a múzeum főigazgatója és e sorok írója is részt vett. A főigazgató vázolta a gyári múzeumok létesítésének fontosságát, s javasolta, hogy a közúti fuvarozók a jövőben foglalkozzanak múltjuk felkutatásával, feldolgozásával fejlődésük bemutatása és dokumentálása céljából is. A miniszterhelyettes nemcsak erkölcsi támogatást, hanem felajánlotta a minisztérium pénzügyi segítségét is. A fuvarozók vezetői egyetértettek a javaslattal. Lelkesedésük azonban hamar lecsillapodott. Csupán Szegeden és Balassagyarmaton indult meg a munka, de ez sem tartott sokáig. Az 1970-es években Egerben is foglalkoztak a helyi Volán történetének feldolgozásával, ám ez a vállalkozás is kudarcba fulladt. Egy vállalat viszont komolyan vette az 1968-ban elhangzottakat, s ez a BKV volt. Nemcsak a régi járművei megmentésére 133