A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum története és vezetőik életútja 1896-1996 között 5 - Dr. Czére Béla: A Közlekedési Múzeum munkássága 1967-1979 között 39

60-as évek végén alakult ki. A 3 osztály közül a Gyűjteményi Tudományos Osztály kezelte az összes gyűjteményeket, beleértve az archívális gyűjteményeket és a könyvtárat is. Feladata volt a gyűjteményekhez kapcsolódó muzeológiai és kutató munka, valamint a kiállítási forgatókönyvek elkészítése. Az osztályon 1970-ben 12 fő- és 6 részfoglalkozású muzeológus működött, akik közt mérnöki, történészi, jogi, közgazdászi, néprajzi és régészeti oklevéllel, illetve különféle közlekedési szakképesítéssel is rendelkező munkatársak voltak. A képzettségnek e sokszínűsége megfelelt a közlekedéstudományok sokrétű, interdiszciplináris jellegének és a későbbi években is jellemezte a múzeumi munkatársak képzettségi megoszlását. Az osztály vezetője- később főigazgató-helyettes dr. Vaszkó Ákos volt. A Műszaki és Módszertani osztály feladata a gyűjtemények (kezdetben a tárgyi gyűjtemények) karbantartása, restaurálása, új modellek építése, a kiállítástechnika és a modellezés elvi kérdéseinek művelése és a kiállítások kivitelezése volt. Hozzá tartozott a múzeum műhelye és fotólaboratóriuma is. Ezen az osztályon 1970-ben 1 mérnöki és 6 fő-, valamint 3 részfoglalkozású restaurátori képesítésű munkatárs dolgozott. Az osztályt Petrik Ottó mérnök vezette. A Gazdasági és Gondnoki osztály látta el a gazdasági és pénzügyi ügyvitelt, az anyagkezelést, a múzeum rendes üzemeltetésével kapcsolatos teendőket. A teremőri munkát kezdettől részfoglalkozású, elsősorban nyugdíjas közlekedési - főként vasutas - szakemberek végezték. Az osztályt Hódi István gazdasági igazgató vezette. A múzeum élén főigazgató állt, akihez közvetlenül beosztva működött a titkárság, amely a sajtó és propaganda, valamint a nemzetközi ügyekkel foglalkozott. 1968-ban került sor - a vonatkozó miniszteri utasításnak megfelelően - a múzeum mellett működő tudományos tanács létesítésére. Ezt a feladatot a Magyar Tudományos Akadémia Közlekedéstudományi Bizottsága vállalta magára. A Bizottság évről-évre - mindmáig foglalkozik a múzeum munkájának értékelésével, fejlesztési problémájával, segítve, hogy az intézményünk "élő múzeum", a ma tudományával és gyakorlatával szoros kapcsolatot tartó intézmény legyen

10

. Minden múzeum egyik alapvető értékmérője gyűjteményeinek nagysága; ezt általában a gyűjtemények darabszáma fejezi ki. Persze ez sem tekinthető abszolút értékmérőnek, minthogy pl. egy vasúti sínszeg éppúgy egy db a gyűjteményben, mint egy gőzmozdony. Mégis, a nagy számok törvénye alapján ezek az eltérések részben kiegyenlítődnek, különösen, ha különböző évek adatait hasonlítjuk össze. Múzeumunk gyűjteményeinek darabszám szerinti fejlődését az /. táblázat mutatja be 1965-80 között, 5 évenként. Ebből látható, hogy 15 év alatt a tárgyi gyűjtemények darabszáma közel négyszeresére nőve, meghaladta már a 11,5 ezer darabot". A rendkívül sokrétű archívális gyűjtemények ugyanezen időszakban több mint háromszorosára emelkedtek, s meghaladták a 111 ezer darabot. A fotónegatívtár darabszáma nőtt legjobban, éspedig 4,5-szeresére (kb. 87 ezer db). Végül az igen jelentős könyvtár egységeinek száma kétszeresére nőve, megközelítette a 90 ezer darabot (miközben jelentős selejtezésekre is sor került). A tárgyi gyűjtemények csoportját a következők alkották; - Közúti pályák, hidak; - Géperő nélküli közúti járművek; - Gépjárművek; - Vasút; - Városi közlekedés; - Vízi közlekedés; - Légi közlekedés; - Általános közlekedési emlékek; - Érem és jelvény; - Egyéb tárgyi gyűjtemény (segédgyűjtemény). Az archívális gyűjteményeket az 1970-es években így csoportosították; - Közlekedéstörténeti dokumentáció (okmány, aprónyomtatvány, térkép, kép, menetjegy stb.); - Műszaki rajzok; - Kéziratok 41