A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

V. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum filiáléi 317 - Dr. Mészáros Balázs: A Kossuth Múzeumhajó 335

Dr. Mészáros Balázs A Kossuth Múzeumhajó Ha a Budapest legrégibb hajóállomásán, a Lánchíd pesti hídfőjénél kikötött Kossuth Múzeumhajó sétafedélzetéről végigtekintünk a Dunán, okkal jut eszünkbe az ókori görög bölcs, Hárakleitosz híressé vált mondása; "Panta Rhei", bizony, nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. A legutóbbi néhány évtizedben megváltozott az öreg folyó. A leggyökeresebb változást jelentő vízügyi nagyberuházások szülte betonkolosszusok innen nem látszanak, de nagyapáink, s az ő nagyapáik mégis idegenkedve szemlélnék a vizet szántó géphajókat, dízel üzemű vontatókat, tolóhajókat, önjáró áruszállítókat és személyhajókat. Szemük hiába keresné a folyón több mint egy évszázadon át otthonosan pöfögő, még a mai felnőtt generáció gyerekkorában is közkedvelt gőzösök kéményéből bodorodó füstpamacsok megszokott látványát. A Duna gyöngyszemei örökre eltűntek, közülük csak a Kossuth Múzeumhajó, mint afféle pompei-i katona maradt meg a hazai gőzhajózás fénykorának utolsó tanújaként, s segít felidézni egy olyan múltat, amelyet nem érdemes, nem szabad elfelejteni... (Lábra). A Duna menti népek életében a hajózás ősidőktől fogva jelentős szerepet játszott, technikai színvonala azonban évszázadokon keresztül alig fejlődött. A 18. században a mezőgazdasági termelés fellendülése ugrásszerűen megnövelte az áruszállítás - megfelelő úthálózat hiányában elsősorban a vízi szállítás - iránti igényeket. Egyre erőteljesebb gazdasági érdekek követelték, hogy a hajózás ősi módszereit és eszközeit modernebbek váltsák fel. Nem véletlen, hogy mindössze egy évtizeddel Fulton "Clermonf'-jának sikere után, 1817-ben megjelent a Dunán az európai kontinens első gőzhajója, a "Carolina". 1829-ben megalakult a Dunagőzhajózási Társulat (DDSG), majd 1895ben a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság (MFTR), az 1955. január 1-vel létrejött Magyar Hajózási Részvénytársaság (MAHART) jogelődje. Az 1950-es évek végén megindult a hajó-park korszerűsítése. A motorizációval párhuzamosan a gőzösöket kivonták a forgalomból. Az 1960-as évek selejtezési hullámának áldozatul estek a MFTR-től örökölt, zömmel még az 1910-es években épített klasszikus, egykéményes, oldalkerekes személyszállító hajók, amelyek két világháború pusztításait is túlélve fél évszázadon át szolgáltak a Dunán. Közülük talán a legszebb, az 1914-ben Uebigauban épített "Zsófia Főherczegnő" selejtezésével nem akármilyen pályafutás ért szomorú véget, hiszen fedélzetén, intarziával díszített mahagóni borítású utasterében annak idején megfordult Jenő főherceg, János mecklenburgi herceg, Mackensen tábornagy, Ferdinánd bolgár cár, Lajos bajor király, sőt Vilmos császár, s a későbbiekben Horthy Miklós is. Nevét 1919-ben "Kócsag"-ra változtatták. 1920-tól a "Zsófia", 1949-től a "Szabadság" nevet viselte. Egészen 1965-ig működött, mint budapesti sétahajó. Természetesen e személyhajóknak jóval hétköznapibb feladatokat is el kellett látniuk. Az idegenforgalom mellett a főváros zöldséggyümölcs ellátásában is fontos szerepet játszottak. A mohácsi járat délben indult Mohácsról és másnap hajnalban ért Budapest-Nagyvásártelepre. Útközben 21 hajóállomásról gyűjtötte össze a vásározó kofákat. Este tízkor indult vissza, s másnap reggel ért Mohácsra. A hajó szerencsésen pótolta a nehézkes, sok átszállással járó vasúti közlekedést és jelentős árutömeget, élelmiszert szállított a fővárosnak. 335