A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

V. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum filiáléi 317 - Szász Tamás: A nagycenki Múzeumvasút és szabadtéri kisvasúti jármükiállítás 329

Szász Tamás A nagycenki Múzeumvasút és szabadtéri kisvasúti járműkiállítás A magyar kisvasutak rövid története A magyar kisvasútépítések legnagyobb arányú kibontakozása a múlt század 70-es éveire tehető. Különleges műszaki előírások nem ne­hezítették létesítésüket, kiépítésük olcsónak volt mondható. 1880 után, a helyi érdekű vasúti törvény ked­vező hatása nyomán számos mellékvonal épült keskeny nyomtávolsággal, ezeket akkor III. rangú vonalaknak nevezték. A nagyobb föld­birtokokon, erdőgazdaságokban és az ipari üze­mekben -különösen a bányavidékeken - összes­ségében több ezer kilométer kisvasút épült, sok helyen ugyan még lóvontatással, de az igazi vasúti rangot a gőzvontatás, majd az 1930-as évektől használatos dízelvontatás adta meg. A kisvasutak számos elzárt vidéket kap­csoltak be az ország közlekedési hálózatába. Sokszor helyi vállalkozások építették ki egy­egy város környékén, vagy tájegységén a köz­ponthoz kapcsolódó kisvasúti hálózatot, amely egyben a helyi személyszállítási igények kie­légítésére is szolgált. Például a békési, ceglé­di, kecskeméti, a szegedi, a debreceni­nagyerdei kisvasutak ily módon látták el a közforgalmú igényeket. A kisvasút egy-egy vidék fontos és nélkülöz­hetetlen részévé vált, rangja vetekedett a leg­fontosabb létesítmények jelentőségével. Mai szemmel nézve úgy szerzett hírnevet a tájnak, akárcsak szépsége, konyhája, vagy éppen bora. A kisvasutak szerte a világon a legkülön­bözőbb nyomtávolsággal épültek. Hazánkban is igen sokféle volt használatban, ezeket 1945 után szabványosították és csak az 1000 mm, 760 mm és 600 mm nyomtávolságú pályák ma­radhattak meg. Ezen időszakra tehető ugyanis a közlekedésben lezajló nagyarányú átalakulás, amely azzal járt, hogy a gyenge forgalmú és korszerűtlennek ítélt vasutak személy- és teheráru-forgalmát a közútra terelték, ezért tömegesen szűntek meg az ipar, a mezőgazda­ság és a vasutak által kezelt különböző nyom­távolságú kisvasutak. Ezen a szomorú tényen felbuzdulva a Győr­Sopron-Ebenfurti Vasút kezdeményezésére a Közlekedési Múzeum támogatásával 1970-72 között elsőként egy 760 mm nyomtávolságú, összesen 4 km hosszúságú múzeumvasút épült meg. Néhány évvel később, 1978-ban készült el a kisvasúti jármübemutató, amely a Magyar­országon használt legjellemzőbb nyomtávolsá­gú és ipartörténeti értékű mozdonyokat és kocsikat igyekszik bemutatni. A nagycenki múzeumvasút Amikor 1973-ban megnyílt Nagycenken a Széchenyi család újjáépített kastélyában a ma­gyar közlekedésügy múltját is reprezentáló kiállítás, a közelében már ott közlekedett az azóta méltán híressé vált gőzüzemű múzeum­vasút {Lábra). Fertőbozról kiindulva a 4 km hosszú, ívekben bővelkedő pályán a táj szép­ségén túl, a múlt század kisvasúti romantikájá­nak szinten minden kellékével találkozik az utas. Az egykor fontos teendőket ellátó szolgá­lati helyek, őrházak épületei régi vasúti létesít­mények hasonmásai. A múzeumvasút négyállásos, tehát négy kisvasúti gőzmozdony kisebb karbantartására és tárolására alkalmas fűtőháza Fertőbozon ta­lálható. A MÁV szabvány előírásainak meg­felelően épült fel. 329

Next

/
Thumbnails
Contents