A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum tudományos és közművelődési tevékenysége 241 - Kócziánné, dr. Szentpéteri Erzsébet: Tudományos munka a Közlekedési Múzeumban 243

hetetlen érdemük a tudományos munka alapjainak lerakása. Éppen ezért érdemes lenne feltárni azt a folyamatot, amely a közlekedés- és postaügyi miniszter 1964-ben kiadott utasítását megelőzte és amely a Közlekedési Múzeum célját és feladatait - mai napig ható érvénnyel meghatározza. Ebben a "tudományos" jelző a hazai muzeális tárgyi és dokumentációs anyag felkutatásának, megőrzésének, védelmének, rendszerezésének, a „népgazdasági" érdekeket szemmeltartó nyilvántartási, feldolgozási és értékelési tevékenységi köreivel kapcsolatosan jelenik meg, s az első, bevezető mondat is kizárja az "öncélú" tudományos kutatást: "a múzeum célja a közlekedés történeti fejlődésének feltárása és bemutatása útján a közlekedési ismeretek elmélyítése, terjesztése és a közlekedéspolitikai célkitűzések megvalósításának elősegítése ".

I0 A KPM-nek ez a 34/1964 számú utasítása szinte teljes pontossággal megfogalmazza a múzeumi hármas követelményrendszert, mára legfeljebb a korra jellemző frazeológia lehet némileg zavaró. Ami a háttér megismerésére való igényünket felkeltette, az lényegében a Közlekedési Múzeum újjászervezésével foglalkozó 1965-ben közreadott kiadvány egyik fejezete

11 amelyben a múzeumi feladatok rangsorában csak a tizedik helyen szerepel "a közlekedési és közlekedéstörténeti tudományos kutatómunka elősegítése, források feltárása, megfelelő dokumentációs anyag- és adat gyűjtés valamint feldolgozás". Megelőzi az''általános közlekedési propaganda", szakoktatás és didaktikus szemléltető eszközök rendelkezésre bocsátása, szakmai szabványosító és újító mozgalom támogatása stb. Szembetűnő a visszalépés az aktuálpolitikai szempontok elfogadásának irányába, ami megtörhette volna azt a kutatási lendületet, amelynek eredményei már jelentkeztek. Szerencsére ez nem következett be, és az 1966-os újranyitást követően a tudományos Közlekedésügyi Értesítő, 1964. évi 14.sz. Dr. Mészáros Vince: A Közlekedési Múzeum újjászervezése. A Közlekedési Múzeum Közleményei, Bp. 1965. 31. p. munka létjogosultsága teljes elfogadást nyert. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy nemcsak a Közlekedési Múzeumban, hanem a többi múzeumban folyó tudományos kutatást, illetve a múzeumok tudományos kutató helyként való elfogadását szinte rendszeres időközönként meg kellett erősíteni. A Közlekedési Múzeumot az MA főtitkára külön előterjesztésre nyilvánította országos kutatóhellyé 1981-ben, évekkel később, mint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felügyelete alá tartozó többi hasonló intézményt. A hivatalos megmérettetés eredményességéhez bizonyára hozzájárult a megelőző évtizedek tudományos munkája. Az 1966-os megnyitást követően természetszerűleg a belső munkaterületek felé fordult a figyelem, és ezek között meghatározó volt a gyűjtemények fejlesztésének tudományos elveken alapuló mérete és iránya. Egyes gyűjteményáganként a következő lényegesebb döntések születtek: - fel kell futtatni a gépjármű- és a légi közlekedés gyűjteményeit a tényleges közlekedésben betöltött szerepüknek megfelelően; - külön gyűjteményként kell tovább fejleszteni a városi közlekedés anyagát; - fel kell állítani a géperő nélküli járművek gyűjteményét, mivel a paraszti járművek kivételével egyetlen múzeum sem foglalkozott velük; - kiegészítő gyűjteményként kell felfejleszteni egy űrhajózási tárgy együttest, valamint közlekedési érem- és jelvény gyűjteményt; - a gyűjtést ki kell terjeszteni a tömegközlekedési járművek mellett az egyéni közlekedés eszközeire is. A tárgyi gyűjtemények hat fő csoportja mellett kialakítottuk az un. tárgyi segédgyűjtemények csoportjait is, amellyel elsősorban a kiállítási, nem muzeális értékű tárgyak, didaktikai segédeszközök leltári besorolását sikerült megoldani. Az új gyűjtemények felállításával és a gyűjtőmunka felgyorsításával az alapítástól meglévő gyűjteményekben a muzeális anyag szakszerű feldolgozása is előtérbe került. A múzeumi tör247