A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)
III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum tudományos és közművelődési tevékenysége 241 - Kócziánné, dr. Szentpéteri Erzsébet: Tudományos munka a Közlekedési Múzeumban 243
volna". 2 Dr. Czére Béla a 75 éves Közlekedési Múzeum történetét összegző cikkében, ami a múzeumi évkönyvek első kötetének bevezető tanulmánya, a következőket írta a régi múzeumról: "jellegében csaknem fél évszázadon át megmaradt annak, aminek készült: egy nagyszabású demonstratív kiállításnak. Csaknem teljesen hiányzott belőle az az alapvetően fontos elem, amely a gyűjtemények őrzése, gondozása és a népművelő tevékenység mellett a mai múzeumok elengedhetetlen kritériuma: a tudományos munka. A csekély személyzeti létszám, néhány lelkes munkatárs ereje alig is futotta többre, mint a gyűjtemény őrzésére, ápolására és igen szerény bővítésére. A feldolgozó, értékelő, kutató munka nem kaphatott otthont falai közt, nem vált tudományos intézménnyé, nem hagyott ránk értékes szakirodalmi örökséget. 3 Az említett idézetekből kicsengő negatív értékítéletek azonban nem vonatkoztathatóak el attól a kortól, amelyben születtek. Azóta az alapos és tényfeltáró kutatás számos olyan részletet világított meg a múzeum történetében, amely jobban megérteti velünk, hogy a célok és feladatok között miért csak a meglevő közlekedéstörténeti anyag gondozása és bemutatása kapott kellő hangsúlyt. , míg a többi szakmai munkaterület művelésére - a gyűjteményfejlesztéstől kezdve a tárgyi és dokumentációs anyag tudományos feldolgozásáig - nem voltak meg a szükséges személyi és dologi anyagi feltételek (Lábra). A külső körülmények között döntő jelentőségű volt a két világháború, szinte folyamatosak a múzeum véglegesítése tárgyában folytatott viták, az elhelyezés, az épület költöztetésének sorsdöntő kérdései stb. A negatív történelmi események ellenében a nemzetközi múzeumi világ pozitív hatásai kevésbé érték el a múzeuDr. Kiss László - Dr. Mészáros Vince: A közlekedési Múzeum és a közlekedéstörténeti kutatómunka. A Vasúti Tudományos Kutató Intézet Évkönyve 1951-1956. KÖZDOK, Bp. 1958. 46-47 p. Dr. Czére Béla: A 75 éves Közlekedési Múzeum. A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971. KÖZDOK. Bp. 1971. 7-55 p. 244 mot, kapcsolatrendszere korlátozott volt, ami természetszerűleg visszahatott a hibák felismerésére is. Tudományos eredménynek kell tekintenünk a törzsgyűjtemények és a gyűjtési profil kibővítését, bár sajátos döntések ezen a téren is születtek (l.pl. a géperő nélküli közlekedési eszközök gyűjtésének elutasítását). Megoldották a gyűjteményi katalógusok kiadását is, amelyre 1935-ig négy alkalommal kerítettek sort (1901-ben, majd kétszeri utánnyomás következett, s végül az 1935-ös "tárgymutató"). A későbbi kutatómunkát nagy mértékben segítette az a szakirodalmi anyag, amelyet a különböző könyvtárakból pl.a MÁV-tól rendszeresen átvettek. Az első ötven év tehát a "megőrzésé" volt, míg a második a "megmentéssel", az újjáépítés heroikusnak nevezhető fejezetével kezdődött, ami évtizedeket vett igénybe, de ezalatt nyilvánvalóvá vált, hogy az épület és a gyűjtemények helyreállítása mellett a közlekedéstörténet tudományos feldolgozásának megkezdése - az intézményen belül - tovább nem odázható. A történeti kutatások szükségességének felismerése az első és legfontosabb lépés volt, de a megvalósításhoz nélkülözhetetlen személyi, kutatói bázis - nemcsak mai szemmel nézve elképesztően alacsony létszámról indult. Az újjáépítést öt fős személyzet végezte, egyetlen muzeológus irányításával, s csak 1952-ben került sor a második kutató alkalmazására. Ekkor fogalmazta meg Mészáros Vince a későbbiekben is követett, több évtizedes kutatói-muzeológusi állományfejlesztés alapelvét: minden közlekedési ágazat múltjával egy-egy független munkatárs foglalkozzék. 4 Egyidejűleg azt is felismerte, hogy a tudományos munka érdekében a múzeum jövőbeli funkcióját bővíteni kell: "úgy kellett a feladatokhoz hozzáfogni, hogy egyfelől - sürgősen, addig amíg lehet- felkutathassuk, megmenthessük kallódó közlekedési emlékeinket, másfelől gondoskodjunk arról, hogy a múzeum a jövőben a közlekedésünk múltjával hivatásszerűen foglalkozó intézmény, s mint ilyen, e tudoL. 2., lábjegyetben i.m. 448. p.
