A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum története és vezetőik életútja 1896-1996 között 5 - Dr. Molnár Erzsébet: Az első 50 év: Banovits Kajetán, Geduly Gyula, Samarjay Lajos 7

Több európai nyelven beszélt. 1917-ben a bécsi Műegyetem díszdoktorává választotta a vasutak műszaki fejlesztése körül szerzett érdemeiért. A Magyar Vasút és Hajózási Klub tagja volt, több bizottság elnöke, többek között az 1915től a Kórházbizottság élén állt. Munkássága elismeréseként nemesi rangot kapott, és ezzel a Felsőtömösi előnevet. Erdemeit a bajor király és német császár is kitüntetésekkel ismerte el. A m. kir. Közlekedési Múzeumban a Szakbizottság jeles tagjaként aktívan tevékenykedett. 1915-ben Banovits halála után nevezték ki a múzeum igazgatójának, 1920-tól pedig a müncheni Deutsches Múzeum választmányi dísztagja volt.

16 Igazgatósága alatt még működött a Szakbizottság, de már egyre kisebb jelentőséggel bírt, végül megszűnt. Geduly lényegében elődje munkáját folytatta, bár a gyűjtést a múzeum zsúfoltsága már erősen korlátozta. Ez viszont azt jelentette, hogy sokkal átgondoltabban kellett megoldania a fejlesztést. Geduly Gyulának, hasonlóan elődjéhez, meg kellett harcolnia a múzeum fennmaradásáért, bár ez esetben nagyobb volt a tét. Míg korábban mindenki a gyűjtemény érdekében szólt a véglegesítési vitában, addig a húszas években sorozatos, rosszindulatú támadások érték a múzeumot, és lényegében jogosultságát vitatták. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a főváros frekventált helyén, a Városligetben állt, ahol tavasztól őszig nagyon sokan megfordultak. Erre a helyre vetett szemet az Iparkamara. A Budapesti Nemzetközi Vásár egyik helyszínének szemelte ki és többször is beadvánnyal fordult a Kereskedelemügyi Minisztériumhoz, hogy a múzeum épületét ürítsék ki és adják át a vásár céljaira. Eszközeikben nem válogattak, durván le akarták járatni a gyűjteményt azzal, hogy alig van látogatója, zsúfolt, és az egészet a Műegyetemre kell szállítani. 16 Mináry József kéziratai a KM Adattárában, A MÁV Hivatalos Lapja, 1898. 114.p., Vasúti és Hajózási Hetilap, 1915. 5.p., KM Adattár 34/917, 5/920, 40/926 14 Geduly mindig válaszolt ezekre a rágalmakra, de a harmadik alakalommal még szenvedélyesebb módon adott hangot tiltakozásának. Statisztikai adatokkal bizonyította, hogy a Közlekedési Múzeumot naponta többszázan felkeresik, hétvégén pedig átlagosan 23000 látogatója van, több mint a nagy hírű Deutsches Museumnak. A gyűjtemény színvonala, a látogatatók száma egyértelműen bizonyítja, hogy a múzeum tökéletesen betölti "misszióját". Geduly szemére veti a Budapesti Iparkamarának, hogy értékes gyűjtemények megszüntetése vagy kitelepítése és szertárrá degradálása helyett, neki kellene támogatni a közintézményeket. A műegyetemi elhelyezésről pedig megjegyzi, hogy az a már ottlévö tárgyaktól is szabadulni igyekszik. Szerencsére a miniszter minden alkalommal elutasította a kamara indítványát. A támadás azonban Gedulyt meglehetősen elkeserítette, amit leginkább a leveleinek hangneme mutat. A képtelen, roszszindulatú és értelmetlen támadásokat nehezen viselte és személyében is támadva érezte magát. A múzeum 3000 nm-en elhelyezett tárgyait abszurdum lett volna bárhová is elvinni.

17 Hasonlóképpen megdöbbentő egy másik támadás a múzeummal szemben, amely a "8 órai Újság"-tól a származott. 1929-ben azt közölték, hogy a múzeumnak évente legfeljebb 100 látogatója van. (sic) Geduly ezt is természetesen cáfolta, de minden kommentár nélkül. Az újság azt is leírta, ami igaz volt, hogy a hiányzik az autómobil a kiállításból. Pénz- és helyhiány miatt azonban ennek beszerzésére nem volt mód. Ez esetben nem a tény keserítette el Gedulyt, hanem a hangnem.

18 A húszas években is többször fordultak kölcsönzési kérelmekkel a múzeumhoz.

19 A Deutsches Museum örökbe is kért műtárgyat. Az Erzsébet-híd modelljét szerették volna megkapni, hogy azzal reprezentálják Magyarországot. Geduly hajthatatlan volt, és 17 KM Adattár 34/929 18 KM Adattár 5/929 19 dr. Molnár £.: A Közlekedési Múzeum története 1945-ig in: A Közi. Múz. Évk. IX. (Főszerk.: Katona András), KÖZDOK, Bp.1994.