A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)
II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, fejlődése 93 - Kócziánné, dr. Szentpéteri Erzsébet: A géperő nélküli járműgyűjtemény 107
évekbeli gyűjtési hulláma lelassult, végül teljesen leállt. Hosszabb időt vett igénybe a lépték eldöntése, ami végül M=l:5 lett. (Kivételes esetben, vagy meghatározott kiállításhoz M=l:10 vagy M=l:25). A minőségi és hiteles műszaki dokumentáció alapján épített modellek sora (pl. a Misura-féle "charabanc" azaz sarabán és a "dogcart", az Osztrák-Magyar Monarchia postakocsija, stráfkocsi, teherárufuvarozó parasztkocsi, a kettes kordélysor stb.) a hetvenes évek gyűjtőmunkájának eredménye. A legigényesebb darabok Kuhár István kezéből és Jordán Károly tervei szerint és irányítása alatt készültek (7., 8. ábra). A járműalkatrészek gyűjtésének fontossága évről-évre nőtt, mivel a felújításokhoz való felhasználás mellett kialakult egy távolabbi elképzelés is: a kocsik szerkezeti felépítésének és az egyes szerkezeti elemek változatainak szemléltetése, nemcsak rajzokkal, hanem valódi tárgyakkal, "háromdimenziójú" katalógusként. A járműtartozékok közül fel kellett adni a lámpagyűjtést, mert a műtárgygyűjtő divathullám az egekig verte fel az árakat, s hasonló volt a helyzet a jó állapotú és ismert mesterek által készített lószerszámokkal is. A legnagyobb darabszámot képviselő műhelyfelszerelések és szerszámok csoportja mindegyik gyűjteménykezelő alatt folyamatosan gyarapodott. A nyolcvanas évtized végére a kocsigyártó mesterségek összes vállfája - ipari, sorozat gyártású és egyedi, kézi szerszámokkal, klf. gépekkel, teljes vagy részleges műhelyekkel - raktárba került. Reménytelen feladat volt viszont a díszruházatok felkutatása, valamivel több sikerrel jártunk az útiládákkal, de ismételten hang9. ábra Jordán Károly mérnök, Szécsi József kovácsmester, Szabó Sándor kovácsmester, Koós Sándor fényező 118