A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)

Dr. Czére Béla: A 75 éves Közlekedési Múzeum 7

a Múzeum újabb önállósulásáig az Intézet folytatta a küzdelmet az új Közlekedési Múzeum létrehozásáért.

23 A postai vonatkozású gyűjteményeket — illetőleg azok maradványait — még 1945 közepén átvette a Posta, amely már korábban foglalkozott egy önálló Postamúzeum létesítésével és az anyag raktárszerű gyűjtését is megkezdte. A Postamúzeum első kiállítása 1954-ben nyílt meg a Postavezérigazgatóság budai épületében, majd az 1956. évi ellenforradalmi események során nagy károkat szenvedett és 1958-ban nyithatta meg újra kapuit.

2

'

1 1951-ben elkészült egy újabb, nagyvonalú tervezet a Közlekedési Múzeum ügyének végleges megoldására, azzal összefüggésben, hogy a főváros fejlesztési tervében az új múzeumépület helyét Budán, a Petőfi-híd tengelyében jelölték ki. E nagy költségű, mintegy 20 000 m

2-es kiállítási területtel számoló tervezetnek azonban még kevésbé volt meg a reális alapja, mint jóval szerényebb 1949. évi elődjének, így megvalósítását le kellett venni a napirendről. Idő közben a Múzeum régi gyűjteményeinek helyreállítása, az új gyűjteményi részlegek megalapozása szépen előrehaladt, kezdtek kibontakozni az új, a közlekedés összes ágazatait reprezentáló Múzeum tartalmi körvonalai. A régi vasúti gyűjtemény legértékesebb részeit, elsősorban a modellanyag jó részét sikerült helyreállítani, megkezdődött egy új hajózási gyűjtemény létesítése, a légiközlekedési gyűjtemény rendbehozása és új modellekkel való kiegészítése is előrehaladt, ezen felül egy új ágazat: a gépjármű gyűjtemény kialakítása is sikerrel folyt. Ezért — látva egy végleges és nagyvonalú megoldás leküzdhetetlen nehézségeit — megkísérelték a legkisebb anyagi igényű szükségmegoldást: a Múzeum régi, sérült épületének minimális helyreállítását. Akkor azonban még ez sem sikerült. A Múzeum ügyét végül is egy kényszerintézkedés segítette megoldáshoz: a Fővárosi Tanács VB Városrendezési Osztálya 1954-ben elhatározta — városrendezési meggondolásokból — az egész épület lebontását. Saját vállalatával meg is kezdte a bombasérült kupolacsarnok és a mellette lévő épületszárny szétbontását. Csak a hosszcsarnokot nem bontották le, minthogy az értékes gyűjtemény részére más alkalmas elhelyezést nem lehetett biztosítani. Ekkor azonban már a szakmai közvélemény is a Múzeum ügye mellé állt és a közlekedési tárca vezetői is felfigyeltek az intézmény sorsára. A Magyar Államvasutak vezérigazgatójának javaslatára a közlekedés- és postaügyi miniszter elfogadta azt az elgondolást, amely a Múzeum épületének szerényebb formában való újjáépítését célozta. Az épület helyreállításának terveit a MÁV Vasúttervező Üzemi Vállalat készítette el. Egyidejűleg abbahagyták a sérült épület bontását, 1955 végén pedig — a minimális anyagi fedezet biztosításával — a MÁV Budapesti Magasépítő Főnökség megkezdhette az újjáépítés munkáját. 23 A Múzeum igazgatója 1964-től 1967 elejéig dr. Mészáros Vince MÁV főtanácsos volt, aki a Vasúti Tudományos Kutató Intézetben 1951-től a Múzeum ügyeinek referenseként működött. u L. dr. Vajda Endre: A Postamúzeum történeti kiállításai, a Magyar műszaki múzeumok évkönyve, Bp., 1964. Művelődésügyi Minisztérium Műszaki emlékeket nyilvántartó és gyűjtő csoport kiadása, 99—113. p. 22