A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)
III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 309 - A két Erzsébet-híd modelljei (Petrik Ottó) 331
ra). E méretével hosszú ideig a világ legnagyobb nyílású lánchídja volt; s ha 1945 januárjában nem esik a barbár fasiszta pusztítás áldozatául, mai napig is az. Ugyanis a közben 1926-ban megépült brazíliai florianopolisi híd — amely vasútat vezet a szárazföldről a Santa Caterina szigetre — ugyan 339,47 m középnyílású, de a lánc a középső 138,3 m hosszú szakaszon a merevítőtartó felső övét is képezi egyben, tehát nem „tiszta" függesztett lánchíd [20]. A második világháborúban teljesen elpusztult híd újjáépítése — sajnálatos módon — sokáig váratott magára, s ez alkalmat adott arra, hogy mind a laikus közönség, mind a szakemberek körében két tábor alakuljon ki (17, 18]. Mit mondott erről, s hogyan ítélte meg őket Benkhard Ágost, a hidat tervező Sávoly Pál művészeti tanácsadója [1]: „Voltak, akik úgy vélték, hogy a régi Erzsébet-híd műemlék, és mint műemléket, eredeti állapotának megfelelően kell felépíteni.. . Másik felfogás szerint viszont a híd nem tekintendő műemléknek, mert ami a hidászok és a közönség szemében egyaránt vonzóvá tette, annak lényege az volt, hogy a híd tervezésekor és építésekor, úgy szerkezetileg, mint megjelenési formájában saját korának leghaladóbb irányzatát képviselte. Az új Erzsébet-híd — miután a régi csaknem teljesen megsemmisült — akkor követi helyesen eredeti hagyományait, ha a mai korban, mai szerkezetévei és mai formájával ugyanolyan haladó lesz, mint ezelőtt 60 évvel elődje volt. Ez pedig az eredeti méreteket és a láncos szerkezetet eleve kizárja." Mint ismeretes, a híd az eredeti vonalozásának megfelelően, de valóban korszerű kivitelben, kábelhídként épült újjá [19]. Bebizonyosodott, hogy megjelenésével ugyanazt a hatást éri el, mint elődje, s a kételkedőknek nem volt igazuk [6, 13]. A feladat azonban nem volt egyszerű [71: „Nem könnyű dolog s nem is könnyen született. Sőt, alighanem a magyar műszaki élet, városépítés unikumai közé fog tartozni. Kétszer felépíteni kétféleképpen, alig fél évszázad alatt Európa egyik legszebb, s legnagyobb szabású városépítészeti alkotását!" Ki kell még röviden térnünk a hídnak az irodalomban előforduló néhány — s néhol rosszul értelmezett --~ adatára. A középnyílás mindkét hídon egyértelműen 290 m, a szélső' nyílások azonban általában a merevítőtartókra vonatkoznak [3]. Ekkor ezek mérete 44,30 m (lásd 1. ábrán), mindkét hídnál. A régi híd szélső nyílásában a lánc hossza az elhorganyzásig számítandó, és ez középértékben (kettős lánc volt) 68,50 m; az új hídnál az iránytörő saru jelenti a kábelköteg végét, s a pilontól 57,00 m-re fekszik. A függő- és ívhidak számszerű jellemzője egyrészt a nyílmagasság és fesztáv viszonya, másrészt az e két méretből képzett ún. merészségi szám (méterben), amely minél nagyobb, annál merészebbnek tekinthető valóban a szerkezet. E két érték az Erzsébet-hídnál és a vele kapcsolatban említetteknél a következőképpen alakul: Belógás Merészségi fii szám (m) í 2 lf Lánchíd, 1849 1/13,7 2774 Erzsébet-híd, 1903 1/10 2900 Florianopolisi híd, 1926 1/9,28 3151 333
