A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 167 - Biró József: Batthyány Tódor hajóépítő és hajózási kísérletei 239

Mai mértékegységre átszámítva a vitorlás hossza 52,27 m, merülése 1,26 m, teherbírása 10 000 hl gabona, ami zabból kb. 5 000, búzából 8 000 q-t tesz ki. Ez már tekintélyes nagyságú hajónak mondható, hiszen a múlt század közepén használatos dunai „bőgőshajók" teherbírása sem volt nagyobb. Figyelemre méltó a cikknek az a megjegyzése, hogy a „Bucentaurus"-t a Rajna vizén járó hajók módjára építették. Az előzőekből már tudjuk, hogy a Mária Terézia királynő számára épített vitorlást is rajnai módra tervezte Heppe császári főhajómester, Batthyány Tódor leveleiből pedig kitűnik, hogy a családnak jóval a hajó megépítése előtt, 1774-ben már szoros kapcsolata volt a Rajnavidékről származó neves hajóépítővel. Ezek ismeretében jogosan tételezhetjük fel, hogy Batthyány Tódor első jelentősebb hajóját Heppe tervei szerint építették. A Bucentaurusról ez időtől kezdve sűrűn megemlékeznek a korabeli lapok. Kétszer-háromszor megfordult évente Horvátország és Bécs között zabszállítmányával, a katonalovak e fontos takarmányával. Néha hihetetlenül gyorsan megteszi ezt a tekintélyes utat, meglehetősen súlyos terhével. Szeptember közepén még Pesten tartózkodik, értesíti olvasóit a Diárium c. bécsi lap, s november 8-án ismét megjelent 12 ezer mérő zabszállítmányával egy másik hasonló, de kisebb hajóval együtt.

113 S így folytatódik ez a következő évben is, többször fordulva Batthyány horvátországi birtoka és Bécs vagy Győr között. Lefelé sem mennek üresen, bécsi áruval rakottan ereszkednek vissza Magyarországra. Érdekes, hogy ez egy útja kivételével, amikor 16 ezer mérő gabonát szállított, a továbbiakban minden alkalommal 12 ezer mérő zabbal terhelte meg hajóját. Valószínű, hogy ez a kb. 4 000 mázsára becsülhető terhelés volt az, amelyet a hajó biztonságosan szállíthatott ezen az útszakaszon. Nagyban hozzájárulhatott ehhez a Dráva és a Duna mindenkori vízállása. A következő években újabb hajókat is épített Batthyány. Két, egyenként 500 q teherbírású hajót, amelyek ozályi birtokán épültek, 1783 tavaszán eladott a Willeshoven-íéle kereskedő társaságnak. Ez a társaság azt a célt tűzte maga elé, hogy Bécs és a Krím-félsziget déli csúcsánál fekvő Herson között rendszeres kereskedelmi kapcsolatot teremtsen. Több sikeres hajóutat bonyolított le. Első két hajójával 1782 június 11-én indult Bécsből, Lauterer kapitány parancsnoksága alatt. Az egyik hajó gyapjú, selyem, gyolcs, üveg, réz, vas áruval, a másik pedig magyarországi terményekkel terhelve indult útnak. Az áruk összértéke Willeshoven jelentése szerint mintegy 180 000 forintra volt tehető. Ezekkel a hajókkal még nem szállhattak tengerre, a Duna-deltánál át kellett rakodniuk az St. Katalin nevű orosz tengerjáró hajóra. Willeshoven pedig két 600 Ft-ért vásárolt hajóját 94 forintért volt kénytelen továbbadni. Ez meglehetősen nagy érvágás volt számára, amely nagyobb típusú hajók vásárlására késztette. Az 1783. április 15-én induló szállítmánnyal már közvetlenül Hersonba is eljutottak. Hans Halm osztrák szerző írja, hogy ebben az időben azzal a gondolattal foglalkoztak, hogy a magyar Duna-szakaszon tenger járásra alkalmas hajót építsenek. A Bucentaurus is ezzel a szándékkal készült. 1783-ban a Willeshoven-társaság ezt is megvásárolta Batthyányitól. A hajó 1783 július 3-án hagyta el az osztrák fővárost, és alig három hónap múlva, október 25-én futott & Diarium, 1782. 33., 75., 92. sz. 247