A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)

Dr. Czére Béla: A 75 éves Közlekedési Múzeum 7

tette az áttekintést és a gyűjtemények módszeres bemutatását. Ennek ellenére a kiállítási termeket a rend és a tisztaság jellemezte.

19 Számottevő volt és fejlődött is viszont a Múzeum könyv-, kézirat- és térképgyűjteménye. Határozott előrelépés történt 1934-ben, amikor a könyvekről szakkatalógus készült és a könyvtár használata a kutatók részére is lehetővé vált.

20 Evégből a könyvtárt rendezték és olvasótermet is berendeztek. A 30-as évek közepétől egyébként a Múzeum látogatottsága erőteljesen növekedett, a háború előttihez képest mintegy kétszeresére nőtt és volt év, amikor elérte a 140 ezer főt. Ennek érdekében számottevő propagandamunkát végeztek, megszervezték az iskolák csoportos látogatását, az Országos Idegenforgalmi Hivatal támogatásával öt nyelven képes prospektust adtak ki, s egyúttal — bár szerény anyaggal — idegenforgalmi gyűjtemény-csoportot is felállítottak. A második világháborúval lezárult a Múzeum történetének első, csaknem fél évszázadot felölelő korszaka. Visszatekintve erre az időre, ma megállapíthatjuk, hogy intézményünk az első években valóban nemzetközi rangú gyűjtemény volt. Híven tükrözte kora közlekedéstechnikáját és a megelőző fél évszázad hazai fejlődését. Az évek múlásával azonban fokozatosan elvesztette ezt a túlnyomóan „mai" jelleget, anyaga egyre jobban „történelmivé" vált. Megkísérelte ugyan a lépéstartást a fejlődéssel, de ez csak kisebb részben sikerült. A századforduló szecessziós ízlésével megjelenített kiállítások technikája — amely változatlanul érvényesült a második világháborúig — még csak erősítette a látogatóban az elavultság benyomását. Ennek ellenére a gyűjtemények gazdagsága — főleg az 1:5 méretarányú vasúti járműmodell-gyűjtemény és az utóbb létrehozott aviatikai gyűjtemény — sok tekintetben feledtették a Múzeum szakmai és esztétikai hiányosságait. A másik lényeges vonása a régi Múzeumnak, amelyet észre kell vennünk, hogy jellegében csaknem fél évszázadon át megmaradt annak, aminek készült: egy nagyszabású, demonstratív kiállításnak. Csaknem teljesen hiányzott belőle az az alapvetően fontos elem, amely a gyűjtemények őrzése, gondozása és a népművelő tevékenység mellett a mai múzeumok elengedhetetlen kritériuma: a tudományos munka. A csekély személyzeti létszám, néhány lelkes munkatárs ereje alig is futotta többre, mint a gyűjtemény őrzésére, ápolására és igen szerény bővítésére. A feldolgozó, értékelő, kutató munka nem kaphatott otthont falai közt, nem vált tudományos intézménnyé, nem hagyott ránk értékes szakirodalmi örökséget. Ezt is — éppúgy, mint a Múzeum fizikai értelemben vett újra-teremtését — csak a felszabadulás után lehetett megvalósítani. Mindezek ellenére a régi Közlekedési Múzeum fontos hivatást töltött be a műszaki kultúra terjesztésében, a nagy értékű közlekedéstörténeti anyag megőrzésében, — s ez ma is vitathatatlan érdeme. 19 L. Mináry József: Adatok a Magyar Közlekedési Múzeum történetéhez (kézirat), Bp., 1961. (A Közlekedési Múzeum kézirattárában). 20 A könyvtár fejlődésével részletesen évkönyvünk külön tanulmánya foglalkozik. 18