Lyka Károly: A képzőművészet és iparművészet határai (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

4 az első séta alkalmával érezzük a legjava tárgyak­nál, hogy a mit kaptunk, igazi művészet. Csakhogy az ember ezzel a sejtéssel nem elégszik meg. Kézzel­fogható dolgokat akarunk annak megállapítására, hogy igazunk van-e, vagy sem. Ezeket könnyen meg lehet szerezni, ha az ember nem rövid sétára indul, hanem közelebbről szemügyre veszi a jobb tárgyakat. Már egy pár külső jellemvonás is fel fog nekünk tűnni, csak keressük meg ennek vagy annak a szép darabnak, a mely különös szép hatást gyakorol ránk, a szerzőjét. Ha a nevet kikeressük, rá fogunk jönni, hogy a régibb időkben azokkal találkozunk, a kiket leginkább festmények, szobrok szerzőiként látunk szerepelni és a kiknek neve architektikus alkotásokkal van összekötve. Íme a képzőművészet: a festészet, szobrászat kiválóságai elszerénykedtek ide, az iparművészeti múzeumba is? Ezt fontos figyelembe venni, mert ha valaki iparművész etet is űz és képzőművészettel is foglal­kozik, akkor vagy az az ember kétféle, vagy pedig a kétféle munkáiban van valami közös vonás. A mi iparművészeti múzeumunkban szép gyűjte­ménye van az olyan munkáknak, a melyek szerzőjét más oldalról ismeri a publikum. Ez a sor tapéta egy ma már igen nevezetes angol mesternek, Voysey- nek műve, a ki nagy építész az Ur előtt. Neki

Next

/
Thumbnails
Contents