Lyka Károly: A képzőművészet és iparművészet határai (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

33

mint a hogy kiérezünk egy egész szobából. De itt más, újabb artisztikus elemeket kapunk. És pedig nagyon fontos elemeket. Ha megnézünk egy finom művészettel készült széket, élvezzük annak konstruktív leleményességét, az anyag legyőzetését, a czél evidens voltát. Három olyan elem, a melyet együttvéve stílusnak nevezünk. Az egyik az anyag legyőzetését dokumentálja s kellemes érzést vált ki belőlünk. Kiolvashatunk egy asztalból konstruktív fogásokat, a melyeket a fáradhatlan emberi elme meg tudott találni. Mint a hogy egy háznál világosan látjuk a gerendán pihenő mennyezetet s az egész alatt a tartó tagokat, a melyek szűk szóval mondják el az ő funkoziójukat, feladatukat, úgy egy székláb ép oly világos beszédű, s mint a legszebb görög oszlop, ép úgy tolmácsolhatja a tartásában rejlő energiát, azt, a mit kifejt, midőn a széknek ülőlapját tartja. És azt is látjuk nézésekor, hogy miként győzte le a művész az anyagot és miként formálta szerves egészszé az egyes részeket. Végre a harmadik elem a őzéi. Mindenki könnyen meggyőződhetik arról, vájjon megfelel-e egy műtárgy, a mely egy lakás berendezésének egyik tagja a maga czéljának. Lehet-e abba a vázába virágot tenni, lehet-e arra a székre ülni. Nem szűk-e, nem áll e ki valami favagvány, a mely bánt az ülésnél ? Nem-e túlmagas vagy