Lyka Károly: A képzőművészet és iparművészet határai (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

a mama észre vegye. A kis textil|munkákat, a takarót és a függönyöket naiv rajzok díszítik: egy kis mérges kakas, egy baba stb. Ezt csak olyan művész készíthette, a ki maga is átélte ezt a naiv világot és azért tudja belénk, nézőkbe is átplántálni az aranyos gyermekkedélyt.

Csupa tervszerüleg kiszámított alakítások ezek. Nem véletlenül formál egy tervelő nagy művész egy szobát ilyen vagy olyan hangulatúvá. Nem is tudná azt másként csinálni. Az ő jó vagy rossz kedélye, optimizmusa, vagy pesszimizmusa ép úgy benne rejlik lakásberendezéseiben, mint a hogy ez az optimizmus, indulat, szenvedély vagy vágy benne rejlik egy szép szoborban vagy képben. Természetesen sokféle azon eszközök száma, a melyekkel a tervelő művész ezeket a komplikált lelki hatásokat el tudja érni. Ilyen pl. a téralakítás. Adva van egy tér, megszerkesztendő ennek a beosztása, mesterséges meg- nagyítása vagy mesterséges megkisebbítése. Lehet sötétebbre vagy világosabbra, tompábbra vagy élén- kebbre, barátságosabbra vagy barátságtalanabbra hangolni. Az ilyesmit könnyen el lehet érni például festési fogással is. Az ember a mennyezetet fehérre festi és lehúzza a színt minél alacsonyabbra, akkor alacsonyabbnak látszik a szoba. Magasabbra lehet emelni az ellenkező fogással. A festésben és a tápé