Lyka Károly: A képzőművészet és iparművészet határai (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

'4

régi időből, Pompeji pusztulásának idejéből, a másik egy tőlünk távol eső nép művészete köréből való. Mindkettőnél azt láttuk, hogy a képzőművészet és az iparművészet munkáit ugyanaz a kéz készítette, és ugyanazon művészi szellem uralkodik az egyszerű dekoráczió megalkotásánál, mint e tisztán artisztikus szobrocskán, a milyennek e fából készült faragványt vehetjük. De másutt is megtaláljuk a művészi egység jó példáit. Walter Crane itt látható művein ugyanazokat a rokon vonásokat fedezzük fel, vizsgáljuk akár illusztráczióit és rajzait, akár a napi használatra készített asztalkendőt. Nézzük csak, mennyire szereti mindezeken a műveken a gazdagságot. Sok alakot kapcsol össze, dús drapériák töltik be a teret s jellemzetesen együtt mozognak az emberrel. Az egész képen ott van a formagazdaságra való törekvés, a kiterjesztett szárnyakat, a fáknak és bokroknak szétterjedő, összebogozott gályái, erős, messzelen- dülő vonalak. Ugyanazokat a motívumokat, a melyek a «Május elsején» czímű rajzát jellemzik, látjuk ezen a másik képen is, azzal a különbséggel, hogy míg amannál papiroson rajzolt tollal, addig a másiknál kővel, mozaikkövecscsel rajzol a falon. Mint már bátor voltam egyízben itt kifejteni, az anyag, a melylyel a művész dolgozik, beleszól munkájába. Megtilt vagy megparancsol neki valamit. Ha valaki