Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

7'

tokában levő, AL mesterjegyű, 1848-ból való kehely bizonyítja. Mi lett itt a nodusból és a cuppa kosarából ! E kehely, melyen a régi jó hagyományoknak nyoma sincsen, csaknem kémikusán hat és élénken emlékeztet valamely gyertyatartóra állított tojástartóra.

Fent említettük, hogy a kultusztárgyakra fennállott egyházi szabályok a művészet terén hatályukat vesztették. A mint a templomok és oltárok építésére, az egész templomépület kialakítására, a papok ruházatára egészen pontos szabályok voltak, ugyanilyen szabályoknak volt alávetve az egyházi kehely is, a mennyiben megkövetelték, hogy nemesfémből és aranyozottnak kellett lennie. E szabályokhoz az ötvösök a gótika kezdetétől fogva ragaszkodtak és csak kevés darab létezik, a mely ezüst helyett rézből készült volna, de ez esetben is az aranyozás elengedhetetlen feltétel volt. A 17. században ellenben e téren is változás állt be, a mennyiben ónból is kezdtek kelyheket előállítani. Ilyen ónkelyhek vannak többek között Jakabjalván, Szent-Agota mellett, Talmácson,1 Nagy-S^ebenben,2 Vurpódon,3

1 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 79. sz. — E kelyhen 1715 évszám van bevésve.

2 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 71. sz.

3 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke io°. sz. — E kelyhen 1712 évszám van bevésve.