Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

Ő4

dis^nódi kelyhén,1 részben pedig oly díszítések, a melyeknek tárgyai bárok Ízlésű álarczok, ívek és czi- kornyák.1 2 De itt is meg kel! állapítani, hogy e motívumok nem az erdélyi ötvösök feltaláló képességéből, hanem a külföldön uralkodó művészeti nézetek befolyásából erednek. Mintakönyv ékből, metszetekből, képeskönyvekből merítették ötvöseink és iparművészeink e motívumokat, melyeket azután kedvük és ízlésük szerint használtak fel.

A mintakönyv után készített kelyheknek typikus példánya a s^ds^-vess^ddi.3 Ha alapjában véve csak profán díszserleg, úgy mégis kiválik ízléses körvonalai és a díszítményeknek ügyes trébelési munkája által. Érdekes, hogy nodusának rotulusait három oroszlánmancs pótolja, a mely motívum az ó-kor díszítési formáira emlékeztet. A további kutatás feladata lesz, megtalálni azt a mintát, a

1 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke i. sz. — Képét Id. Arch.

Ért. 115. 34. ábr*. — Ennek az 1690-ből való serlegnek

készítője Johann Christoph Schwartz, ki 1687 ben jött Königs- bergből Nagy-Szcbenbe és próbaévét Hann Sebestyénnél, mint annak segédje végezte. Meghalt 1705 október 29-én.

2 Ilyen díszítést látunk a márton-tclki ev. egyházközségnek egyik kelyhén, mely a 18. századból való. Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 66. sz.

3 Kelyhek kiállításának j. jegyzéke 22. sz. — Képét Id. Kirchl. Kunstdenkmäler aus Siebenbürgen 1. 18. tábla. E kehely mesterjegye M G.