Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)
5 sejtelmeiben és vágyódásaiban nem nélkülözheti a jelképit. Ezért nem is csodálhatjuk, hogy a művészet éppen ezt a szent edényt karolta fel különös szeretettel. Hiszen a művészet mindenkor, nagyban és kicsinyben, az illető korszak szellemi erőinek és uralkodó eszméinek nyilvánulása volt, továbbá az emberiség fejlődésének okmánya évezredek változásain keresztül és alkotásai mindenkoron a népek szellemi fejlődésének közvetlenül hozzánk szóló tanúi voltak. Akár a legmagasabb művészi képesség világraszóló alkotásairól, vagy névtelen iparosok munkájáról legyen szó, akár olyan férfiakat tekintünk, kiknek híre az egész világot bejárja, akár pedig olyan művészeket és kézműveseket, a kikről kezük munkáján kívül egyebet sem ismerünk, mindenütt az egyes műalkotás az ideje fölött uralkodó, sőt az idejét túlszárnyaló eszme hírnöke és gondolat hirdetője. A kehely ép ezért olyan edény, a mely már szellemi tartalmánál fogva az iparművészetnek a legcsábítóbb feladatok sokaságát nyújtotta s a melyeknek megoldása körül a legbensőbb odaadással fáradozott. Ha már most ezen szertartási tárgynak egyes művészi mozzanatait akarjuk szemügyre venni, akkor e tárgy nyilván három szempontból vizsgá-
