Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

3«

tani körszeletekből összetett díszítések is vannak, de a már ormótlan, tagolatlan és egyébként szintén sodronyzománozos nodus, valamint a cuppa kosarának kevésbbé tetszetős alakja arra utal, hogy itt oly ötvös munkájával állunk szemben, a ki a 16. század végén élt és a kinek művészi képességei feltűnően gyengék lehettek.

Az erdélyi ötvösök a tulajdonképeni sodrony- zománczot a 17. században már nem alkalmazták. Helyébe, e korszak nyersebb szellemének megfe- lelőleg, újabb zománczozó eljárás lépett, a melyet imitt-amott, így a kis-selyki pompás kelyhen, már a 16. században is alkalmaztak. Ez az ú. n. erdélyi zománcz, más nevén festett zománcz, a mely abból áll, hogy felkunkorodó, perem nélküli ezüst alapra vastag rétegű zománozot helyeztek. E technikát a színgazdagság, a melyet egy és ugyanazon mező különböző színei idéztek elő és a festői hatásra való törekvés jellemzik.

E technikát leginkább ékszerek díszítésére alkalmazták, mellboglárokon, övékén, bogiáros tűkön stb. A legszebb e nemű munka a nagyszebeni templomi kincstár nagy kelyhe, mely Ongert János ötvösnek műve és 1673-ból való.1 A nagy virágok

1 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 57. sz. — Képét Id. Roth : Mitteilungen aus dem Brukcnthalschen Museum XI. tábla.