Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

34

díszítést és az így keletkezett mezőket különböző színű zománczczal töltik ki. A sodronyzománcz kérdésére, a melynek kutatása körül különösen Hampel József szerezte a legnagyobb érdemeket, e helyen nem akarunk részletesen rátérni. Nem akarjuk továbbá vizsgálni, vájjon a sodronyzománcz olyképen keletkezett-e, hogy az ötvösök a paraszt- himzések virágmotivumait dolgozták fel és alkalmazták a díszítés e neménél, azon kérdéssel sem akarunk behatóbban foglalkozni, vájjon ezen sajátságos és felette érdekes technika meghonosulására az impulsus a külföldről jött-e, hanem beérjük azon tény megállapításával, hogy a i 6. században erdélyi ötvöseink teljesen jártasak voltak ebben a technikában, hogy egyéb díszműveken kívül a kelyhek- nek egész sorozatát ismerjük, a melyeken a sod- ronyzománczot alkalmazták díszítésül. A díszítésnek ezt a felette élénk, de mégis előkelő nemét a nagyszebeni,* a sövenysegi,1 2 3 a.garatig az alc^inai,4 a fehér1 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 4. sz. és 60, sz. E két kehely képeit ld. Roth : Mitteilungen aus dem Brukenthalschen Museum 11. és 111. tábla.

2 V. ö Roth : Kunstgewerbe 95. 1.

3 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 142. sz.

4 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 50. sz — Képét ld. Arch. Ért. i. h. 108. 1., 9. ábra.