Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

3'

egyházközség egyik kelyhe. Míg a kehely körvonalai, a vésett indadísz, a virágos rotulusok, a szár minusculás betűi, továbbá a talpon felül alkalmazott lapos elválasztógomb a gótika hatása alatt keletkeztek, addig a cuppa kosarának virágos pártája már átmenetet képez a renaissance-stílusra, a mi a noduson is egész világosan jut kifejezésre.

A kelyhek díszítési módjai közt a véséssel egykorú a zománcz alkalmazása. Midőn a nagy-sdyki1 kehely mestere a nodus sima ezüstsíkjára elhelyezte az azóta - fájdalom — lepattogzott zomán- czot, az erdélyi ötvösművességre nagy jelentőségű cselekményt vitt véghez, mert ez által a színes díszítés alkalmazását honosította meg az ötvöstárgyakon. A zománcz az erdélyi ötvösművesség hírnevének megalapítója. Egy fél évezreden át ernyedetlen kitartással alkalmazták a zománczot és ez azt bizonyítja, hogy az ötvösök alkotásaik festői hatására súlyt helyeztek.

Az erdélyi kelyheken a zománcénak négy faját külömböztethetjük meg. Mindenekelőtt a tiszta síkbeli zománczot, mely abból áll, hogy valamely síkot zománczréteggel vontak be. A mennyire tudjuk, e zománczfait először a régi nagy-selyki ke1 Kelybck kiállításának 1. jegyzéke 36. sz. — A kehely képét Id. Arch. Ért. i. h. 101. 1., 2. ábra.