Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

j8

okból a díszítés ezen neme és a kehely felépítése egymással összefüggésben vannak.

Valamely műtárgy díszítésének czélja a sík meg- élénkítése. A sík díszítésének legegyszerűbb és egyszersmind legrégibb módjainak egyike a vésett rajz. Tudvalevő, hogy a prsehistoriai edényeken nagyon gyakran találunk ilynemű rajzokat és ha az ötvösművesség a külömböző stílusok uralma alatt mindig alkalmazta a vésett díszítést, ez megint annak bizonyítéka, hogy mekkora életerővel bírnak a művészetben azok a módszerek és műszaki eljárások, a melyek valamely dekorativ gondolatot lehetőleg egyszerűen és könnyen kivihető módon megvalósítanak. Már az erdélyi gótikus kelyheink legrégebbikén, a már többször említett nagy-selyki kehely1 talpán az evangélisták pompásan stylizált jelvényeit látjuk és a vurpodi,1 2 körülbelül 1400 körül készült kehely cuppakosarán is az evangélisták jelvényeit és talpán szentek rajzait találjuk. A márpodi3 kehely vésett díszítményeit már fent említettük. Habár ez ábrák, a melyek nyilván min1 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 36. sz. — Képét Id.

Arch. Ért. i. h. 101. 1., 2. ábra.

2 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 59. sz. — Képét Id.

Arch. Ért. i. h. 101. J., 4. ábra.

3 Kelyhek kiállításának 1 jegyzéke 110. sz.