Gróh István: A Sajómenti népies építés díszítő formáiról - Keszler József: Iparművészeti képtelenségek (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

Keszler József: Iparművészeti képtelenségek

29

szőr egy tipikus dologgal, amely minden utána- következőnek kiindulási pontja volt, t. i. találkozunk a tájképekkel. Van egy talapzat; azon egy kis házikó vesszőből összerakva, azután egy kis kertecske, patakocska és kút, azután egy feljárat a házhoz és egy fa : mindez pedig a természetből vett anyagból összeállítva. A ház és a fa például csupán fakéregből volt összeállítva. Igen kedves és nagyon csúnya dolog. Az ember ránéz, érzi, hogy milyen fura ez a kis jószág, igazi fakéregből előállítva. Egész másképen fest az a fakéreg egy természetes nagyságú fán. Ismerem a követ és a sziklát is, mely a patakban volt, az patakbeli kő. Ismerem a fakérget is, de az nyolc öles fán van, ez természetbeli fakéreg. Ezt látva, rögtön tudja az ember, hogy ilyen matériából nem lehet ilyen dolgot csinálni, mert nem fejezi ki azt, amit akar. Ahhoz a kis tárgyhoz ez a kis anyag túlságos nagy. Ennek az egész külső formája a természet által van természetes nagyságban megadva. Ha én azt a nagyságot diminuálom, akkor nem lehet ugyanazt az anyagot használni. Ezért csúnya.

Az ilyen dolog még most is divat, annyira, hogy különösen (bronzból és sárgarézből) még most is csinálnak ilyen tárgyakat, amelyek a természetben nagyban fordulnak elő és amelyek valamely célnak