Gróh István: A Sajómenti népies építés díszítő formáiról - Keszler József: Iparművészeti képtelenségek (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

Keszler József: Iparművészeti képtelenségek

-5

náJat nem szól annyira bele ; a nagy művészet ideális dolog, azt máskép kell megítélni. E három dolog dönti el, hogy jó-e a tárgy vagy nem. Vizsgálódván az iránt, hogy mi a csúnya a csúnyában, arra lukadtam ki nagy zavaromban, hogy (ami különben is meg van írva a teóriában) három alapelv létezik ezen dolgoknak elkészítésénél és e három alapelvnek harmóniában kell lenni egymással. Ha ez nincs meg, akkor a dolog el van hibázva. Engedjék meg, hogy ennek illusztrálására egy-két példát mondjak.

Láttak bizonyosan képeket, szép tájképeket dugaszfából faragva, amelyre aztán azt mondják : Nini, ez hallatlan művészet, a stopliból kifaragni egy gyönyörű tájképet. Pedig ha az ember figyelmesen megnézi, hogy a stopliból nem lehet tájképet faragni, mert annak nincsen fénye, lágy, közönséges, nem is szép barnásszürke dolog, amelyből nem lehet nagyobb darabot kivágni, mert lyukacsos és így nem lehet oly vastag darabot vágni belőle, hogy árnyékot vessen. Az az úr, vagy paraszt, aki ezt megcsinálta egy kép után, az igazán nagy művész volt, mert nagyon türelmes ember volt. És a türelem az művészet! De amit produkált, az tulajdonképen semmi, mert produktumához olyan anyagot választott, amely nem felel meg rendeltetésének.