Gróh István: A Sajómenti népies építés díszítő formáiról - Keszler József: Iparművészeti képtelenségek (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

Gróh István: A Sajómenti népies építés díszítő formáiról

megfaragni. Az egyes kapufélfák tagozása is arra van számítva, hogy a profil csak a homlokoldalon maradjon meg.

A másik hely a barkó-házainkon, a mely alkalmat nyújt a gazdag díszítésre, az orom. Rendszerint két padlásnyilással van ellátva, a mely lehet vagy négyszögű vagy szívalakú. Kivételesen fordulnak elő más orom-nyilásformák is. Az orom díszítése az egyes falvak szerint nagyon különböző. Van eset arra, hogy a két ablaknyílást egy vízszintes léczre ültetik, köz- bü! egy virágbokorral. Van példa arra is, hogy az ormot egy vízszintes párkány osztja két részre s az alsó részen több pillér segítségével több mező vagy néhol fülke támad, a melyeket aztán a szíves nyílások sora élénkít. A legrégibb oromdiszítésnek tartom azt, a melyet egy rimaszécsi házon láttam és a melyen az oromzat egymásután sorakozó kicsi fülkéi arra a következtetésre kell hogy indítsanak, hogy ez a felsőmagyarországi XV]]. századi renaissanceépítés hatása alatt készült. A leggazdagabban tagozott ormokat stílusunk középpontján kívül, lejebb a Sajó mentén látjuk. Ezen a vidéken az a divat, hogy az oromban több oszlopot emelnek és mindegyik oszlop tetejére egy kivirágzó bokrot helyeznek. Ezek rendesen apró, szúrós levelekkel birnak, de egészben véve gazdag