Dr. Eisler Mihály József: Aubrey Beardsley művészete és egyénisége (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

7

örökkévalóságnak legislegszebb virágjait leszakítsa. Már a mikor nekiindult, rabul esett a teremtés lázának. Olybá tűnik, mintha minden egyes lapja emberi akaratától függetlenül a legkinzóbb lelki szükséglet parancsára pattant volna ki belőle. Sohasem ura ő annak, a mit rajzolt s a mit fehér felületeken láthatóvá elevenített. Vonalaiban és fekete foltjaiban megnyilatkozik a szervezeti gerjedelmek ellenőrzést nem tűrő, szabad rohama, mely oly heves, hogy magát a művészt is elerőtleniti.

Aubrey Beardsley beteg teste, szétmálló tüdeje miként is birhatta volna ezt sokáig? Minden egyes rajzolt darabja egészségéből csípett le valamicskét. Nem törődött vele. A lelki kényszer hozzá nagy volt és alkotó vágya csak munkában birt megcsillapodni. Úgylehet, a művészi munka narkotikuma volt, mely a szervezet letörését eltitkolta előtte. Fátuma úgy akarta, hogy rajzoló kezének páratlan sikerei felemészszék gyér testi erejét. Ha Aubrey Beardsley munkáinak sorozatát végigszemléljük, meg fogunk döbbenni a teremtés vadságán, mely őt elfogta, mennél közelebb került a siri magányhoz. Volt néhány babonás álma és érzéki titka, mely utat, vonalat keresett, hogy beléidomuljon. Nem maradt nyugta, mig művészetének rejtélyes szárnyait széjjel nem bontotta. Eltörpült, kihamvadt benne az önfentartás

3