Dr. Eisler Mihály József: Aubrey Beardsley művészete és egyénisége (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

4

megközelítésre. Manapság a kritikus más utakon jár. A lélektan egyik-másik fordulatával él, a mikor bírál. Kiindul abból a feltevésből, hogy a szerző és munkája közt ezernyi láthatatlan fonal húzódik, mely az életkörülményekből, a jellembeli sajátosságokból és a környezet ráhatásából szövődik. Nem tekinti a munkát önmagában egésznek és tökéletesnek, hanem lopva odagondolja az alkotót is, néha mint kiegészítőt, sokszor mint magyarázót. Örül, ha oly adatok birtokába kerül, melyek a művész szervezeti titkairól, hajlamairól, különcködéséről szólanak, egyszóval physisét nyitják meg előtte, mert ezek egyszersmind munkásságában is rejtőzhetnek, a hol az életkörülményekben nem jártas bíráló fel sem fogja ismerni. Egyes nagyok késői felismerésének ép az a magyarázata, hogy a kulcs, azaz egyéniségük maga, nem volt a szemlélődök keze ügyében. Csak egy példával szolgálok. Zolát a Dreyfus-pörben való bátor szereplése napjáig a tömeg pornográfnak vette, a felületes kritikusok sora sárral megdobálta. Csak egynémelyek érdeklődése került ki abból a gondolatkörből, melyet ő épen támasztani akart. A pör idejében azután megnyílt a perspektíva, mely betekintést engedett kikinek lelke mélyére. Kezdték csodálni benne az igazság fanatikus hívét, a ki bár sokszor a konvencziónak jó Ízlése ellenére is, a