Dr. Eisler Mihály József: Aubrey Beardsley művészete és egyénisége (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

14

nyugtalan tépelődő és igazságot áhító lelkületére. Nagy Sándor kevésbbé erotikus, mint ez az angol rajzkülöncz és az ő toliproduktumai többet beszélnek a természeti erők iránt táplált tiszteletről és az élő mindenség titkairól, mint a szerelmi és vallási önfeledés szokatlanságairól. Aubrey Beardsley csendes, a mindennapiság medrében lefolyó élményeket nem ismert. Az izgalommentes hétköznapiság mély és sokatmondó lelke sohasem elevenedett volna meg művészetében, mert nem talált benne visszhangot. Ügy járt az emberek közt, tompa érzékekkel, fásult figyelemmel, mint valami élőhalott, miközben belül szította az agy a legtüzesebb képeket. Az a cseppnyi kívánság, mely a valószínűt áhította, abban nyilvánult, hogy messze korok jeleneteiben jutott önnönlénye kifejezésre. Csak himes külső volt ez a históriai burok, melybe belebujt.

Aubrey Beardsley-t valamely normális arcz, avagy arányos testtagoknak formavisiőja sohasem ihlette. Nem álmodott ő az életnedvek sarjatkeltő melegéről, a vágynélküli szív dobbanásairól. Rajzlapjain halottias lények és árnyékfigurák suhannak végig, melyeket láztól gyötört keze varázsolt oda. Beardsley teremtő ereje inaszakadttá vált és magába roskadt, még mielőtt elérte az igazi, nagy és komoly élet kapuit. Csupán lelki képekben tudott dúskálni,